Levéltárak működéséről szóló intézkedések, tervezetek, értékelések
Borsa Iván: Néhány gondolat a levéltárak feladatairól. • 1966. [LSZ 1966/2. 267-276. p.]
- 2?6 -A levéltáraknak tehát fejlődésük jelen szakaszában alapvető feladatok* , hogy anyagukat minél jobban kutathatóvá tegyék, s ennek érdekében uj megoldásokat^ uj módszereket és uj eszközöket keressenek. Ez természetesen nem néhány hét vagy hónap, hanem több esztendő feladata. Csak alapos előkészítéssel lehet biztositani egy uj segédletrendszer megnyugtató megtervezését és megszervezését. Mostanában érkeztünk el arra a pontra, hogy döntenünk kell távolabbi célok tekintetében. Az eddig kialakult levéltári munkák befejezésével, egyes munkanemek lassú továbbfejlesztésével lényegében.az elmúlt 15-20 év szinvonalat konzerváljuk. S ha ez a szinvonal a maga idejében előremutató és pozitiven értékelendő, ez egyáltalában nem jelenti azt, hogy ha ez a szinvonal további 15-20 éven át nem mutat változást, akkor is ilyen pozitiven lesz értékelhető. Egyes elgondolások a perspektívát a kiadványmunkák felé kívánják kiterjeszteni. Ezek nem csupán a sajátosan levéltárinak elismert kiadványok /levéltártan, történeti segédtudományok, forráskiadványok, levéltártörténet/ számának növelését, hanem ezek körének bővitését tekintik lényegesnek. A bővités iránnyá a történettudomány teljességére irányul, és nem tekinti előfeltételnek azt a célt, hogy a levéltári kiadvány a levéltári anyag jobb hozzáférhetőségét biztositsa. Ez az álláspont lényegében a túlhaladott, 20-25 éve lezárult korszak levéltári profiljának visszaállításában látja a jövő perspektíváját. /A kiadványok kérdése a jelen gondolatok között azért nem kapott szerepet, mert elképzelésem szerint a levéltári anyag jobb hozzáférhetőségét segitő kiadványok azt a helyet töltenék be a többi feladatok sorában, mint mostanában./ Jelenleg tehát három irány áll a levéltárak előtt. Az egyik tulajdonképpen a negyedszázaddal ezelőtt lezárult korszakot kivánja restituálni, a másik a közel múlt és a jelen eredményeire támaszkodva az eddig kialakult, hagyományos módszerekkel, illetőleg azok fokozatos továbbfejlesztésével kivallja a levéltári anyag jobb hozzáférhetőségét biztositani, a harmadik pedig teljesen uj megoldást keres és ennek érdekében a legújabb technikát is fel kivánja használni. Merre haladjanak végül is a levéltárak? Minthogy a múltba nézve nem lehet előrehaladni, az első utat el kell ejteni. A javarészt még ismeretlen, kellően ki nem dolgozott és meg nem tervezett megoldások rendszerint komoly veszélyeket rejtenek magukban. Mai ismereteinkkel és felkészültségünkkel a modern technikát is felhasználó harmadik irányba máris elindulni a felelőtlenséggel határos kockázat lenne. így marad a hagyományos módszerek továbbfejlesztésének útja, amin haladni kell mindaddig, amig alaposan fel nem mérjük a nagyobb eredményeket, korszerű megoldásokat kináló lehetőségeket, hogy ezek ismeretében eldönthető legyen, hogy sajátosnak mondható viszonyaink között mely módszerek és gépi eszközök volnának a legalkalmasabbak annak a célnak az elérése érdekében, hogy a levéltári anyagban végzendő kutatások a mainál lényegesen gyorsabban és jobb eredménnyel legyenek elvégezhetők. 4 " Meg kell' említeni, hogy a felvázolt gondolatok egy részének /gépi adatfeldolgozás/ megfogalmazásában jelentős szerepet játszottak azok a beszélgetések, amelyeket Bogdán Istvánnal, az Országos Levéltár Központi Könyvtárának vezetőjével több alkalommal folytattam.
