Irányító és ellenőrző szervezetek

Lakos János: Jelentés a levéltári szakfelügyelet 2008. évi működéséről és ellenőrzési tapasztalatairól. • 2009. [LSZ 2009/1. 67-79. p.]

jelentések, beszámolók A korábbi évekhez hasonlóan most is ki kell jelenteni, hogy csak a közlevéltárak kisebb része végez iratselejtezést, pedig valamennyi intézményben szükség lenne rá. (2008-ban nem vizsgáltuk, hogy előfordult-e szabálytalan, vagyis engedély nélküli selejtezés.) II. Nyilvános magánlevéltárak 1. A 10/2002. flV. 13.) NKÖM rendelet egyes szakaszaiban foglalt szakmai követelmények érvényes ülése Az iratátvételekre vonatkozó rendeleti előírások (vagyis: irattári rendben, ügyviteli segédleteivel, levéltári tárolásra alkalmas, megfelelően feliratozott tárolóeszközben, legalább raktári szintű átadás-átvételi jegyzékkel együtt kell átvenni az iratokat) a Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltárban teljes mértékben érvényesülnek, a többi vizsgált levéltár közül kilenc hiányosságokkal ugyan, de igyekezett megfelelni legalább az előírások egy részének. Három intézmény nem gyarapodott iratanyaggal 2002. január 1 -je óta. A Szarvas-Otemplomi Evangélikus Egyházközség Levéltára és a lelkészi hivatal irattára nem válik el egymástól, ezért nem lehet szó hivatalos iratátadásról, ami jogszabályellenes állapot. Letétet 2002 óta — a jelentések szerint — csak a Politikatörténeti és Szakszervezeti, a Győri Egyházmegyei és a Baranyai Református Egyházmegyei Levéltár vett át. Mindhárom intézmény betartotta a jogszabályi rendelkezéseket. A károsító anyagokat valamennyi vizsgált levéltárban eltávolítják az iratokból a feldolgozó munkák végzése során. A legtöbb helyen nem alkalmazzák következetesen, vag}' egyáltalán nem alkalmazzák azt az előírást, amely szerint rendezési munkát csak előzetesen készült rendezési terv alapján szabad végezni. Egyes levéltárak a rendezési munkák támogatására benyújtott pályázatokban közölnek rendezési tervet. Iratanyagában 2002 óta egyik vizsgált levéltár sem végzett selejtezést. Az egyházi levéltárakban korábban sem volt szokásban az iratselejtezés, és azt a jövőben sem tervezik. A fonddossziék rendszeresítése 2002 óta lassan halad. A Politikatörténeti és Szakszervezeti, a Szeged-Csanádi Püspöki, a Ciszterci Nővérek Boldogasszony Háza Monostor, a Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi, az Orosházi Evangélikus Egyházközség, a Soproni Evangélikus Gyülekezet és a Baptista Egyház Levéltárában áll rendelkezésre ez a nyilvántartás, vagy legalábbis jó ütemben haladnak az erre irányuló munkák. A vizsgált 19 közül 9 levéltárban még egyáltalán nem fogtak hozzá a fonddossziék kialakításának. (Több helyen azzal indokolták az elmaradást, hogy még kialakulatlan a fondszisztéma.) Ezzel szemben a raktári jegyzékek készítése a levéltárak többségében elfogadható ütemben haladt az elmúlt esztendőkben. Külön kell szólni a Budai Szerb Ortodox Egyházmegye Levéltáráról, amely szerb nyelvű iratanyagot őriz, és ezért speciális helyzetben van. A szakmai követelmények közül az iratátvételre és a károsító anyagok eltávolítására vonatkozóakat egyértelműen érvényesíti az intézmény, letétet nem vett át, levéltári selejtezést sem végzett. A rendezési tervek és a raktári jegyzékek készítése, valamint a fonddossziék kialakítása szigorúan véve nem felel meg a rendeleti előírásoknak, mert a szerbiai levéltári gyakorlat érvényesül a szerbiai szakemberek által végzett nyilvántartó—feldolgozó munkában. Fentiek rávilágítanak arra, hogy a szakmai követelményekről szóló miniszteri rendelet j óné hány előírása hat év elteltével sem érvényesül megfelelően a nyilvános magánlevéltárak-75