Irányító és ellenőrző szervezetek

Lakos János: Jelentés a levéltári szakfelügyelet 2007. évi működéséről és ellenőrzési tapasztalatairól. • 2008. [LSZ 2008/1. 65-75. p.]

Összességében megállapítható, hogy a szakfelügyelet illetékességébe tartozó 43 közlevéltár közül az Állományvédelmi Ajánlásban foglalt előírások alapján mindössze egy, az újonnan létesített épületében működő BFL sorolható az optimális raktárakkal és kellő nagyságú üres férőhellyel is rendelkező intézmények kategóriájába. Apróbb hiányosságokat nem számítva ide tartozik még az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára is. A raktárak állapotát és a férőhely-kapacitást is figyelembe véve, a megfelelő/elfogadható minősítésű kategóriában is csupán néhány intézményt találunk, olyanokat, amelyeknél az elmúlt években fejlesztések valósultak meg (.Jász-Nagykun-Szolnok és Veszprém megyék levéltárai, valamint Vác Város Levéltára egyértelműen, Pest és Vas megyék levéltárai — külső telephelyeik miatt — nagyjából sorolhatóak ide). A többi megyei, városi és ágazati szaklevéltár, valamint az MTA Levéltára a mostani körülmények között zömmel szükségraktárként elfogadható és alkalmatlan raktárakkal rendelkeznek, bár néhány intézményben ezek mellett megfelelő raktárak is előfordulnak. Az egyetemi levéltárak raktárainak állapota nagyjából hasonló a többi levéltáréhoz. Akárcsak a múlt évi jelentésemben, most is hangsúlyoznom kell, hogy több intézmény esetében is a költségvetési megszorításokat okolhatjuk azért, mert a légkondicionálás vagy fűtés kényszerű szüneteltetése miatt nem lehetséges megfelelő klimatikus viszonyokat biztosítani a raktárakban. Ugyancsak súlyos tapasztalat, hogy a minősítő munkát több helyen akadályozta a megfelelő mérőműszerek hiánya. Ezek a Nemzeti Kulturális Alap 2006. évi műszerbeszerzési pályázata révén sem álltak mindenhol rendelkezésre a szükséges mértékben. Tovább nehezítette a dolgot az a tény, hogy az Állományvédelmi Ajánlás meglehetősen maximalista, a széttagolt intézményeknél eleve teljesíthetetlen követelményeket írt elő a minősítés előkészítéséhez, amelyek tényleges elvégzését az elégtelen személyi feltételek nem egy esetben szinte lehetetlenné tették. Ennek következtében a minősítést végzők a levéltárak tekintélyes részénél csak hozzávetőleges adatokra támaszkodhattak. Nem segítette elő a precíz minősítést az sem, hogy az ajánlás bizonyos előírásai nem egyértelműek, egy-két helyen pedig ellentmondásosak. Fentiek miatt feltétlenül szükségesnek tartom az Állományvédelmi Ajánlás ide vonatkozó előírásainak felülvizsgálatát. Azt kellene elérni, hogy a 10/2002. (IV. 13.) NKÖM rendeletben előírt ötévenkénti raktárminősítés ésszerűbben, a rendelkezésre álló feltételek figyelembevételével valósuljon meg. 69