Levéltári szervezetet meghatározó intézkedések, tervezetek, értékelések

Bana József: A városi levéltárak helyzete. LSZ 61. (2011) 2.

BANA JÓZSEF A városi levéltárak helyzete1 A magyarországi levéltári rendszerben nem tekinthetjük idegen testnek a települési (városi) le­véltárakat, nem állnak szemben a megyei (területi általános) levéltári rendszerrel, sőt alá és fölé­rendeltségi viszony sincs közöttük, hiszen mindkét levéltártípus önálló identitás, egymástól szi­gorúan elhatárolt illetékességi és gyűjtőkörrel. Jogi alapjai mindkét levéltártípusnak azonosak. A települési (városi) levéltárak működését is a több évszázados szerves fejlődés, jelenleg pedig az önkormányzati és a levéltári törvény ha­tározza meg, ezek a törvények az önkormányzatok nemzetközi chartában rögzített jogainak, az­az a szubszidiaritás elvének szellemében születettek, amely chartát hazánk is aláírta, amelyből következik, hogy többek között saját irataik felett rendelkezhessenek és azok ellátására intéz­ményt alapíthassanak. Jelenleg négy települési (városi) levéltár működik: Győr Megyei Jogú Város Levéltára, Székesfehérvár Megyei Jogú Város Levéltára, Tatabánya Megyei Jogú Város Levéltára, Vác Város Levéltára. A városi levéltárakat fenntartó önkormányzatok, az önkormányzat és a saját intézményeik iratainak őrzésével az illetékességi körükön belül a területi levéltárakkal azonos szintű szolgálta­tásokat biztosítanak. Ugyanakkor ezt a saját önkormányzati forrásaikra alapozva teszik, ezzel csökkentve, tehermentesítve a központi állami és megyei önkormányzati kiadásokat. Cserében részesülnek azokból a szolgáltatásokból, szakmai programokból, pályázati lehetőségekből, ame­lyeket minden más, így a megyei (állami), egyházi és magán levéltárak részére az költségvetés­ükön túlmenően az állam biztosít. Az állami szakfelügyelet a levéltári törvényben biztosított ellenőrző jogosítványokkal ren­delkezik a települési levéltárak felett is, ily módon az egységes szakmai felügyeletük biztosított. A városi levéltárak szoros viszonyt ápoltak/ápolnak fenntartó önkormányzatukkal. A fenntar­tók tervszerűen és folyamatosan fejlesztették, bővítették az intézményeik raktári kapacitásait, és a szolgáltató levéltár irányába fejlesztették az ügyfél és kutató szolgálataikat. Minden pénzügyi, gazdasági és szakmai mutatójukban fejlődés látható, bizonyítva ezzel a fenntartó település gon­doskodását. Nem véleden, hogy először éppen a városokban alakultak meg a levéltárak, ezen intézmé­nyeket az 1950-es sztálini típusú tanácsi rendszerben szüntették meg. Az 1990-es rendszervál­tozást követően négy helyen újjászerveződtek. Azok a levéltári szakfelügyelői jelentések, ame­lyek minden évben tartalmazták a levéltárak helyzetét és az abban bekövetkezett változást, vilá­gosan bizonyítják, hogy a települési levéltárak és fenntartóik az elmúlt két évtizedben derekasan helytálltak, és saját irataik számára messze jobb körülményeket teremtettek, mint a megyei le­véltárak többsége. A finanszírozási helyzetük is kielégítő és nem kellett szembenézniük azokkal az évente romló személyi és technikai feltételekkel, amelyeket a megyei fenntartású levéltárak­nak és egyéb közgyűjteményeknek el kellett szenvedniük! A levéltári kollégium által jóváhagyott szöveg ez alapján készült, így 14. oldalon található rövidített összefoglaló emi­att tartalmaz ezzel azonos gondolatokat. 53

Next

/
Oldalképek
Tartalom