Levéltári szervezetet meghatározó intézkedések, tervezetek, értékelések

Somfai Balázs: A Veszprém Megyei Levéltár Pápai Levéltára. LSZ 59. (2009) 1.

Л Vesqprém Megyei Levéltár Pápai Levéltára A forrásbázis pótlásának egyik lehetséges módjaként a bármi néven nevezhető másolatos gyűjtéssel számolunk. A vármegyei levéltárról mondottak után nem meglepő, hogy a mikrofilmezés elterjedése korában, az 1970-es évek második felében éppen a Veszprém Megyei Levéltár volt a mikrofilmezés nyilvántartásai szabályozásának, a központi munkautasítás megalkotásának kísérleti terepe. Bőven vannak ez irányú tapasztalataink. Tervezzük tehát Pápán a vármegyei levéltár jelentősebb pápai városi és járási vonatkozású tételeinek, feudális kori iratoknak, fontosabb egyedi ügyeknek, nyilvántartásoknak, szélesebb értelemben is kutatásra érdemes adatsoroknak a másolatát, tudva és hangsúlyozva, hogy bármely dokumentum kiragadása környezetéből veszélyekkel jár. Műszaki és pénzügyi lehetőség függvényében tervezzük a megyei levéltár gyűjteményei területileg ide vonatkozó darabjainak másolását is, beleértve akár a szocialista kori építészeti tervanyagok sorozatait is. Elméleti kérdések A fióklevéltár anyagának leválasztásakor a legáltalánosabb kritérium az iratképző területihelyi eredete, azaz működésének székhelye volt. Ennek alapján legnagyobbrészt már lezajlott a törzsegységek elkülönítése és átvétele. Több-kevesebb meggondolást a családok, személyek fondjai és némely, személyhez kötődő és ezért a proveniencia jegyeit erősen mutató gyűjtemény sorsának eldöntése jelentett. Hasonlóképpen a tényezők alapos mérlegelését kívánja olyan fondok hovatartozásának megnyugtató eldöntése, mint pl. a folyamatosan ide-oda csatolt falusi iskolák fondjai, amely iskolák iratainak egyébként az iratátvétel utáni sorsa sem különb. Megjegyzem, ez a helyzet még cifrább a töredező megyehatár közelében, tekintve, hogy megyénktől az utóbbi két évtizedben 11 község elpályázott. Olyanok is, amelyeket a tanácsrendszer elején csatoltak Veszprém megyéhez, de olyanok is, amelyek a középkortól fogva hozzánk tartoztak. Eddig. Szerves fondok esetében tehát többnyire egyértelmű a helyzet. Árnyaltabb megközelítés tűnik indokoltnak a gyűjteményeknél, jelesül a levéltáron belül fejlesztett gyűjteményeknél, amelyekből az elmúlt évtizedekben számosat újonnan hoztunk létre és továbbfejlesztésüket semmiképp sem akarjuk ellehetetieníteni. A másolatos gyűjtésen kívül itt a többletpéldányok alkalmas leválasztására, valamit a növedékek több példányban történő beszerzésére törekszünk — pl. a nyomtatott térképekből, szórólapokból, képes levelezőlapokból —, amint tettük ezt szinte ösztönösen eddig is. A gyarapítás kétirányú, tehát pl. egy új képeslapból Pápán is mindjárt kettőt szerzünk, az egyik a gyűjtemény központi állagába kerül. Kérdések persze, ezután is felvetődnek majd. Sejthető, hogy önéletírások, visszaemlékezések, egyéb kéziratok, aztán: szerves eredetű iratok, töredékek vagy ve gyes gyűjtemények meg-megjelennek majd látókörünkben Pápán, nem tisztán pápai kötődéssel is, vagy ha az adományozó kijelenti, hogy csak ide és nekünk hajlandó átadni az anyagot. Mit tegyünk, mit tehetünk ilyen helyzetekben? Bizonyos, hogy nagy keletje lesz a gyakorlatnak, a szakismeretnek, de alighanem szerepet kap az emberi tapasztalat, néha netán az intuíció is, amiről nag}' hiba lenne megfeledkeznünk. Tisztában vagyunk vele, hogy ez a fajta hozzáállás több figyelmet, több odaadást követel, és a végtelenbe helyezi a tökéletes megoldást, de talán éppen ez a legszebb a munkánkban! A szerveden levéltári gyűjteményekhez hasonló pályát ír le a fióklevéltár szakkönyvtára is. A városban több, igen jó könyvtár létezik, amelyek történettudományi állományával céltalan lenne felvenni a versenyt. Mi tehát a legfontosabb szakirodalom kurrens beszerzésével foglalkozunk, emellett fokozatosan építjük a Veszprém megyei vonatkozású hely történe -51