Levéltári szervezetet meghatározó intézkedések, tervezetek, értékelések

Bikki István: A gazdasági levéltárügy Magyarországon. • 1994. [LSZ 1994/3. 3-9. p.]

tályos jegyzékre épüljön és összeállításánál vegyük figyelembe az állam, mint új típusú tulajdonos megjelenését. A második lista a jelenlegi szerv jegyzék azon gazdasági társaságait tartalmazná, amelyek nem kerültek át az első listára. Az itt felsorolt szervekkel csak az iratselejtezések engedélyezése, illetve felszámolás és végelszámolás esetén foglalkoznánk. A MOL számára fontos, levéltári értékű, de ügyviteli értéküket még el nem vesztett irategyüttesek jogszerűen olyan vállalkozásokhoz kerülhetnek, amelyek nem országos jelentőségűek. Ebben az esetben ún. tevékenységi utódokhoz került iratok nyilvántartása is szükséges. Ez lenne a harmadik nyilvántartás. A gazdaságban végbemenő változások a jegyzékek rendszeres felülvizsgálatát teszik majd szükségessé. 2. A Központi Gazdasági Levéltár megszüntetése óta a levéltárak között a gyűjtőkörök megfelelő elhatárolása nem történt meg. A kérdés kezelésére az érintett intézmények bevonásával, felkérve a részvételre a Művelődési és Közoktatási Minisztériumot is, megoldást kell találni. 3. Meg kell határozni a levéltári átvételre érdemes iratok körét. Ennek keretében felülvizsgálandóak az irattári tervek és foglalkozni kell a tükröződő iratok kérdésével. Különösen a gazdasági szerveknek a közigazgatásban fellelhető irataival, így a Bank-, az Értékpapír, a Szerencsejáték Felügyelet és az APEH által tartósan megőrzendő ilyen jellegű iratokra. 4. El kell érni, hogy a minősített iratok minél nagyobb körét még a gyűjtőterületen visszaminősítsék. 5. Elvi és gyakorlati szempontokra figyelemmel, ismét foglalkozni szükséges az új típusú (modern) adathordozók archiválásának kérdésével. 6. Minden esetben egyértelművé kell tenni, hogy a levéltár képes a különböző titokfajták, így különösen a bank-, az üzleti, vagy az üzemi titok megtartására. A feladatok egyszerre nem oldhatók meg. Hosszas és helyenként aprólékos munkát kell végezni. Addig is hasznos lenne azonban, ha az új levéltári törvény (ma még nem tudni mikori) megolkotásáig már letisztult gyakorlatot alakítana ki magának a levéltáros szakma. Valószínűsíthető, hogy a majdani törvényhozónak újra meg kell majd alkotnia a közérdekű magánlevéltár és esetleg a közérdekű irattár jogintézményét. Egyértelműen kell továbbá szabályozni azt is, hogy a levéltáraknak milyen jogosítványaik legyenek pl. az állami résztulajdonban levő gazdasági társaságok irataival kapcsolatosan. E kérdés egyértelművé tétele sem lesz egyszerű feladat, hiszen míg az Állami Számvevőszék hatáskörébe tartozik az állami résztulajdonba tartozó vállalkozások ellenőrzése (természetesen nem levéltári szempontból) is, addig az ÁSZ egyik magas beosztású munkatársa szerint „A szabályozás ma nyitva hagyja annak kérdését, hogy az ÁSZ hatásköre milyen tulajdoni arányokig érvényes. Kérdés, csak a majoritás esetén áll fenn, vagy tovább terjed ennél." A fenti kérdésre adandó válasz a gazdasági iratok gyűjtését is befolyásolni fogja. Az egyértelmű válasz megérkezését azonban nem várhatjuk ki, hanem addig is az átalakuló jogrendszerhez igazodó és szakmai érdekeinket figyelembe vevő, magas színvonalú, korrekt megoldásokat kell találni a felmerülő problémák kezelésére. FELHASZNÁLT IRODALOM Balázs Péter: A magyar levéltárügy 1945—1969. Levéltári Közlemények (LK) 1970: 1. sz. . . Beér János (szerk.): Magyar alkotmányjog. Tankönyvkiadó (TK) 1951. Beér János (szerk.:) Magyar államjog. TK 1969. 8