Levéltári szervezetet meghatározó intézkedések, tervezetek, értékelések

Bikki István: A magyar levéltárügy szervezete, 1950–1968: rövid áttekintés. • 1991. [LSZ 1991/4. 53-71. p.]

ügyi osztályai vették át, pedig az utasítás szerint az intézmények a vb-k alá­rendeltségébe kerültek. 79 Az átadás-átvételi jegyzőkönyvek áttekintése után más problémákat is felfe­dezhetünk. A Fővárosi Levéltár átadásánál ismételten felvetődött, hogy a Bazi­lika altemplomában kialakított raktárak nemcsak levéltári anyagok elhelyezé­sére nem alkalmasak, de veszélyeztetik a dolgozók egészségét is. 80 A Győr-Sop­ron Megyei Tanács képviselője kijelentette, hogy a levéltár elhelyezési körül­ményein a következő években sem tudnak javítani. A megyei művelődésügyi osztály azt igényelte, az „Országos Levéltári Központ" továbbra is központilag biztosítsa a szakmai folyóiratok és az iratok szakszerű feldolgozásához szüksé­ges anyagok és eszközök beszerzését. 81 Esztergomban a tetőzet szorult volna fel­újításra.82 Tolna megyében a levéltár átadása csak 1968. május 22-én történt meg hivatalosan, mivel a megyei tanács és a Művelődésügyi Minisztérium kö­zött a költségvetési eszközök átadása kapcsán keletkezett viták csak ekkorra oldódtak meg.83 összegezés A területi levéltárak tanácsi irányítás alá helyezése többnyire kedvezőbb anyagi és létszámlehetőségeket teremtett, s lehetővé tette a megyei levéltárak számára, megfelelő személyi konstellációk esetén, hogy kedvezőbb alkupozí­cióba kerüljenek, mint a centrális irányítási rendszer alatt, önmagában persze nem a centrális szervezeti rend, hanem annak megvalósítása okozott, okozha­tott gondokat. A levéltárvezetők gyakorlatilag sem személyzeti, sem pénzügyi jogosítványokkal nem rendelkeztek. így nem jöhettek létre intézményesen azok a szakmai autonómiák, amelyek egy megfelelő fokú központosítás mellett, azt ki­egészítve, az országosan egységes és megalapozott szakmai elvárásokat érvénye­sítve, a helyi adottságokat és kezdeményezéseket jobban tudták volna integ­rálni egy egységes, de sokszínű szakma hasznára. Az 1950 előtti, sokszor segéd­hivatali és mindenkor közigazgatási feladatok ellátása megakadályozta, hogy a törvényhatósági levéltárosok többsége elmélyült tudományos munkát végezzen. Ezt a hatást a létszámviszonyok csak erősítették, hiszen a levéltárak általában 1—2 fős intézmények voltak. A területi levéltárak államosítása után más kény­szerek jelentek meg a levéltárak és a levéltárosok munkájában. Az 1950-es évek politikai kényszerei nem engedték meg azt, hogy az iratmentés, rendezés, se­gédletkészítés vagy az ügyfelek és kutatók kiszolgálása egyedüli feladata le­gyen ennek a területnek. A nehézségek ellenére az 1950-től 1968-ig terjedő időszakban, ha nem is mindig hatékony, de sokszor eredményes tevékenység jellemezte a levéltári szakterületet. A vizsgált korszakban lettek a területi levéltárak, illetve a levél­tárosok, különösen 1957 után, valóban levéltárak és levéltárosok. A tanácsosí­tást követően a megyei levéltárak „nagyüzemekké" váltak. Sajnos nem mindig a legkorszerűbb fajtából való minták alapján szerveződve. A fentiek hatása alól persze a központi irányítás és a közvetlen minisztériumi alárendeltségű intéz­mények sem tudták mindig kivonni magukat. JEGYZETEK 1 Borsa Iván: A magyar levéltárügy helyzete a Horthy-korszakban és a felszabadu­lás után. Levéltári Közlemények 1954, 39. p. (a továbbiakban: Borsa 1.) 2 Borsa 1.: 40. p. 3 1610—50/1950. LOK sz., MM LO irattár. 64

Next

/
Oldalképek
Tartalom