Levéltárügyet szabályozó jogszabályok tervezetek, értékelések
Keresztes Csaba: „A püspök nagy tisztelettel beszélt a levéltárosokról és a levéltári munkákról”. Az egyházi levéltárak állami reformja 1969-ben. Magyar Egyháztörténeti Vázlatok, 33. (2021) 1–2:133–158.
„A püspök nagy tisztelettel beszélt a levéltárosokról és a levéltári munkákról” 157 levéltáros, hanem az irodaszemélyzet kezdte meg. A levéltáros fő feladata a vidéki hitközségek iratanyagának biztonságba helyezése volt, és több helyről sikerült már beszállítania az iratanyagot. A LIG kutatási szabályzat kidolgozását és a fond- és állagjegyzék elkészítésének elkezdését kérte tőle.158 158 MNL-OL-XIX-I-4-ab-9-a. tétel-51298-1972. (146. doboz) Megjegyzendő, hogy Landeszman rabbi panaszkodott, hogy levéltárosi megbízatása szóban történt, arról kinevezést nem kapott. 159 MNL-OL-XIX-I-4-ab-9-a. tétel-51882-1972. (??. doboz) és MNL-OL-XIX-I-7-o-9-a. tétel-26946-1972. (73. doboz) 160 XIX-I-4-ab-20. tétel-52497-1971. (116. d.) 161 Ezek: Actio Catholica Országos Elnöksége, Szent István Társulat, Püspöki Kar Külügyi Bizottsága, Egyházi Szeretetszolgálat, Központi Hittudományi Akadémia (Főiskola), az Új Ember, a Vigília, a Teológia, a Katolikus Szó szerkesztőségei és kiadóhivatalai, opus Pacis katolikus békemozgalom, Országos Magyar Cecília Társulat, Országos Kántorképző Tanfolyam, Országos Katolikus Gyűjteményi Központ, Magyar Kurír hírügynökség. Később a felsorolás kiegészült a Püspökkari Konferenciával, mint különálló testülettel. 162 MNL-OL-XIX-I-4-ab-55. tétel-94775-1970. (123. doboz) 163 Ijjas József (1901-1989), római katolikus főpap. Kalocsai érsek 1969 és 1987 között. 164 A LIG aktáján azt rögzítették, hogy erre nem lehet alapozni, az ÁEH „nem fejőstehén”. 165 MNL-OL-XIX-A-21-b-3. tétel-456110-1970. (157. doboz) 166 Végül 1994-ben egyesítették a két intézményt. Az izraelitáknál a következő években is folytatódott a külső iratanyagok begyűjtése, melyet a LIG örömmel nyugtázott. A folyamatos gyarapodás miatt azonban a fondjegyzék készítése késett, és csak 1976-ban láttak hozzá érdemben. Kiderült azonban, hogy a MIOK székhelyén elhelyezett anyakönyvekhez a levéltáros nem férhet hozzá, ezért a LIG-nek kellett egy kérő levelet intéznie a Képviselet vezetőjéhez.159 Az elkészült fondjegyzékek nem voltak terjedelmesek. Pl. az említett soproni ev. levéltár 1971 szeptemberében véglegesített fondjegyzéke egy oldalt tett ki, és összesen öt fondot tartalmazott (ebből négy állagtalan fond), 58,37 ifm összterjedelemben.160 A szaklevéltári rendszer kialakítása során az ÁEH berkein belül fogalmazódott meg az a vélemény, hogy több katolikus szervezet illetékessége nem szabályos. Az Esztergomi Prímási Levéltár - ahogy akkor mondták - gyűjtőkörébe nem tartozó szervek161 részére önálló, központi szaklevéltárat kellene szervezni. A felvetés jogosságával mind a LIG, mind pedig a OKGYK egyetértett. Utóbbi azonban azonnal kijelentette, hogy a fenntartás költségeit nem tudja magára vállalni, azt az államnak kell viselnie.162 Miközben az ÁEH gondolkodott a megoldási lehetőségek, a LIG ellenőrzést folytatott le a Kalocsai Érseki és Főkáptalani Levéltárban. Ijjas József érseknek163 a protestáns egyházak gyakorlatával példálózva fejtették ki egy központi levéltár létesítésének szükségességét, amely gyűjtené az „országos hatáskörű egyházi szervek” anyagát. Az érsek nem zárkózott el a javaslat elől, sőt Budapesten tudott volna is e célra helyiséget biztosítani. A kiadások fedezéséhez viszont ő is az ÁEH segítségére számított.164 Ez utóbbi hiányán múlott az új levéltár sorsa: az ÁEH nem tudta és nem is kívánta vállalni a fenntartás költségeit, a katolikus egyház - bár egyetértett egy központi levéltár jogosságával és hasznosságával - szintén nem vállalta az anyagika biztosítását. Végül az országos szervek illetékességi körét a prímási Levéltárhoz rendelték, és a kérdés lekerült a napirendről.165 A Magyar Zsidó Levéltár 1972-ben alakult meg, és a Zsidó Múzeumtól függetlenül működött.166 A nagy történelmi egyházak levéltárainak rendbetétele után a figyelem a kisebb egyházak, vallási közösségek felé fordult. Az ún. „szabadegyházak” iratanyagairól korábban
