Lapszemle, 1935. december

1935-12-18 [1428]

sóházl vita fogja hozni. Hogy mi. fog még következ­ni, azt ma még mm lehet tárgyalni. Csak egy dolog áll: A szankciók mint a nemzeti, angol vagy a nép­szövetségi politika eszköze ei vannak intézve. Nem váltak he. Ez pedig Anglia számára is a Népszövet­ség reíormraszorulásának elismerését és egyidejű­leg a kollektivitás gondolata mai formája' reform­raszorulásának elismerését jelenti. - Komolynak i ­tartja a helyzetet Rudolf Jung cikke a VölkrBe oh'. ­ben /17-351/, aki szerint most már meg van állapit va, hogy Hoare és Laval béke javaslatukkal ugy'a hadviselő felekrek, valamint kormányaiknak is na­gyon rossz szolgálatot tettek. Egyidejűleg sike­rült a két külügyminiszternek a kisebb szankciói' hatalmakat észrevehetően megsérteni és a sokat fá­rasztott genfi ligát nyakonütni. Nehéz e in hinni, •f bogy Fárisban vagy Lonionoan feltételezték volna, hogy a négus bele fog egyezni a tett javaslatokba. Másrészt Olaszország több mint hűvös magatartása feltétlenül érthető. Ha Mussolini -számára csak ná hány területsávról és egy területsávnak a népszóvei ség ellenőrzése ós a négus szuverenitása alatt való közigazgatásáról lett volna szó, akkor céi­j szerübb lett volna Eden sokkal kisebb, de olcsó.: ajánlatát elfogadni röviddel a háború kitörés^ ülutt. Ez azonban nem zárja ki, hogy a Duee eg,y

Next

/
Oldalképek
Tartalom