Lapszemle, 1935. október/1

1935-10-01 [1426]

Anglia és a szankciók J.L.Garvin rendkivül erősen foglal állást/Observer 29/a népszövetség elien, mely a szankció kórdós erJszakolásával háborús veszélybe sodorja Európát. Kritizálja Eden szerepét, őt okolja azért, hogy Anglia ilyen veszedelmes lejtőre jutottr Eden egész politikája téves volt, római utja, amelyre azzal az ambiciózus elgondolással indult, hogy szükség esetén a csökönyös Mussolinit a Népszövetség által fogja észretériteni, teljesen hasztalan veit. Azok akik csak gazdasági szankciók alkalmazását követelik, ugyanúgy előkószitik a háborút, mintha egyenesen fegyveres szankciókat követelnének. Egy teljes gazdasági blokád úgyis keresztülvihetetlec volna, a szárazföldi uton való behozatalt Hémet-Lengyel és Magyarországon keiesztül úgysem lehetne megakadályozni, Olaszország gazdasági blokád alá való helyezése azonnal európai háborúra vezetne, Mussolininak nem maradna más hátra mint megtámadni a blokádot végrehajtó hajórajt. Világos, hogy egy ilyen háború után Olaszország Anglia leghalálosabb ellenségévé válna. Ha a hagyományos olasz jóviszony megszűnik a Földközi-tengeren, Anglia az északi tengeren teljesen Hómétorszagnak lenne kiszolgáltatva. Nem szabad a szankciók alkalmazásának erőszakolásával ezt a diplomáciai forradalmat előidézni. Miután Mussolini kijelentette, hogy az abesszin viszály Afrikába való lokalizálása érdekében minden lehetőt elkölt s legcsekélyebb habozás nélkül erélyesen vissza kell utasítani minden olyan politikát, amely azt az eredményt vonná maga után, hogy vógöl is nem a Népszövetség, hanem Németország lenne döntőbíró