Lapszemle, 1935. szeptember

1935-09-16 [1425]

p° 1935. szept. 16. gát ezt a vádat. Mert iia a törvény alkalmazása, körül voltak is kifogásolható hibák, nem igaz, mintha a törvény holt betű maradt volna. Épp azokat az adótokat kellene mindenekelőtt csoportosítani, melyek az ellenkezőt oizonyitják. Hogy pl. a magyar uralom alatt az erdélyi szász jellegű városokban úgyszólván lehetetie n volt maguktól a hatóságoktól magyarnyelvű iratot kicsikarni. Ami viszont a románokat illeti, 1914.márc.20-án egy a budapesti képviselőházban elmonoott beszédéoen maga Vajda mutatta fel kérkedve Brassó vármegye közgyűlési meghívóját, amely három nyelven: magyarul, németül és románul hívta meg a közgyűlési tagokat. Arad megye közgyii • lésein minduntalan elhangzottak roraánnyelvü beszédek s ezt a magyar uralom alatt senki nem gátolta. Igy volt ez másutt is. De hogy mennyire élő valóság volt az 186S. évi nemzetiségi törvény, melynek25. szakasza a nemzetiségek gazdasági, ipari és kereskedelmi egyesületeinek szabad alakulásáról intézkedett /a mai román rendszerrel merő ellentétben!/, arra nézve Christea Mlron pátriárkának az erdélyi román oankok fényes virágzásáról tett minapi nyilatkozata a legbeszédesebb dokumentum. Egyébként Dániel Antal, a tanulmányában az 1868 évi neír zetiségi törvény kellő végrehajtásának hiányát két tényezőre vezeti v%ssza. Egyrészt arra, hogy a magyar tár sadalorn bizalmatlan volt az erdélyi románság elszakadási törekvéseivel szemben, nár pedig Braély autonómiájának román részről történt állandó hangoztatása nyilván-