Lapszemle, 1935. március/1

1935-03-19 [1419]

aWől a-férfiúról emlékezünk meg, aki a tannenbergt dicsőséges kezdettől fogva a nagy háború heroikus lefolyása alatt az ő oldalán állott, arról a férfiúról, akinek ereje Atlaszként egy világot hordott vállain; meghajlunk Ludendorff hadvezér előtt. Katonáink halála nem tudta a régit megóvni, azonban most,tudjuk, hogy a csatatereken egy uj Birodalom magvát hintették el. Egy vereség nem valami végleges dolog, nem sorscsapás, amelynek kényszerűen sülyedésre kell vezetnie, vagy a megkezdett sülyedóst be kell fejeznie. Csak az a fontos, hogy mit csinál valamely nép az ő vereségéből, Való, és a világnak ezt meg kell szoknia, hogy Németország nem halt bele az ő vereségébe. Rendeltetve van számunkra, hogy Kémetország ismét elfogja foglalni az egyenjogú helyet a nagy népek között, egyenjoguan a politikai és gazdasági cselekvés és változás minden kerületében, azonban tel-jesen egyenjoguan egy nép ama elemi szükségletére is, hogy biztonsága, védelme és becsülete számára olyan eszközökkel gondoskodjék

s amelyek minden népet mint természetes életjogot megilletnek. Hitet akarunk tenni egy erős,védőképes és büszke Németország mellett amely sohasem kapitulál többé és sohasem fogja aláírását olyan szerződések és megállapodások alá helyezni

} amelyek becsületére, biztonságára és életjogára károsak Azonban a világháborúban is olyan katasztrófát akarunk látni, amelynek megismétlésétől mostani ós jövendő nemzedékeinket meg kell óvnunk. Európa túlságosan kicsinynyé vált egy második világháború csatatere számára.