Lapszemle, 1934. november
1934-11-03 [1415]
országgal való utj tárgyalások kiindulópontját. A belgrádi határozatok után Franciaország- taéf? kevésbé áldozhatja fel mint valaha még látszólag .-,s a kisantant igényét egy u| olaszbarátság oltárán. Marseille óta Paris barátsága Olaszország számára csak az antirevizionizmus frontjába való világos belépésének az árán kapható meg. Minden egyéb másodrendű. És Laval még nem utazik Rómába; o, akinek 1931 késő őszén mint miniszterelnöknek már volt ilven terve, tapatcsztalatbéi még módszeresebben fogja az előteret kiüresitését látni akarni, mielőtt utazik. . Mert a "vége legyen a revizionizmusnak" formula lépett a paktumpolitika helyébe... Az, hogy Lengyelországot annak a fenyegetésnek a nyomása alatt,hogy felmondják a szövetséget, valóban opció elé fogjáké állítani, már azért is kérdéses, mert egyidejűleg kijelentik, hogy egy ilyen kényszer szidőszerint ép olyan ügyetlen lenne, mint Olaszországnak túlságosan merev felszólítása, hogy Magyarországot ejtse el. Ezt a fejlődésnek kell magával hoznia és egyelőre ama vigasz közötti hogy Gömbös Varsóban csak kulturszerződést kapott és a Varsó ós Prága közötti rossza viszony felett való bosszúság között ingadoznak.