Lapszemle, 1934. július

1934-07-04 [1411]

is tűrhetné a Vezér valaha, hogy még a legkisebb árnyék is essen arra a műre, amely vérrel van megszentelve. Csak egyet nem képes megérteni egyetlen naptáré sem. Milyen ördögi anyagból kell lenniök azoknak az embereknek, akik naponta a Vezér szemei elé lépnek és emellett szivükben árulást hordoznak? De nemcsak mint árulókat sújtotta ezeket a kreatúra• kat a szégyenletes halál. Mar bűnös ostobaságuk miatt is meg kellett volna őket ölni. Vagy talán komolyan gondolták ezek az őrültek, hogy az egész német birodalomban még csak egyetlen egy SA ember ia akad, aki felemelte volna a kezét a szeretet Vezér ellen? Peraze minden alvezérnek, parancsai közül minegyikónek engedelmeskedünk, amig Hitler Adolf bizalmát birja. Abban a pillanatban, amidőn csak

: a legcsekélyebbre Í3 vállakozik a Vezér ellen, el van intézve. Nem szervezetekre ós törzsekre esküdtünk, fel. A mit eskünk Hitlernek szól! A hatalom átvétele után voltak emberek,akik nem látták be, hogy a hatalmat csak ugyanazon elvek szerint tudtuk megtartani es kimólyiteni, amelyekkel azt meghóditottuk: egyszerüséggel, áldozatkószséggek, bajtársiassággal és hüseggelj bennünk egy eszme, egy hit, egy akart ól,