Lapszemle, 1934. január

1934-01-08 [1405]

tai is azt bizonyít ják,mennyirs szükséges,hog az érdekelt államok egymásközt közvetlenül beszéljék meg a helyzetet. Abszurdumnak mondja ahhoz a rögeszméhez való kapaszkodást,mintha a szőnyegenlévő kérdésekben Németország nélkül bármit is letíltoehatározni,illetve a hozandó határozatokat Németországra lehetne erőszakolni, szembeszáll azokkal is,akik azt ahngoztatják, hogy az ilyan közvetítő akciókkal Németországnak akarna bárki is előzékenykedni. srről szó S-os. A lényeg az,hogy végre a komolyság és felelősségérzet atnosz-^ férájában csináljanak nemzetközi politikát és ne akarjál senkivel se elhitetni azt, hogy Német ország r a lehessen tolni az ódiumot a leszerelési konferenciáktól és a népszövetsgtől való távolmaradás miatt,amikor köztudomású, hogy sem az egyik sem a másik nem tudott végezni semmit és nem rendelkezik kellő tekintéliy(g%^hhoz,hog2 akaratát érvén;, esit eni tudja azokkal szetjoéh, akikkel szemben ez szükséges . A Giornale d'Itália 6 terjedelmes vezércikkében a lap igazgatója megint azt hangsúlyozza ,hogy itt van a legfőbb ideje,hogy végre tagyenek is valamit. Mindjárt kijelenti azonban,hogy Mussolini és Simon ismételt megbeszélései nem voltak elhatározó jellegűek olyan értelemben,hogy kötelező és konkrét megállapodásokhoz vezettek volna,mert nem is ez volt a céljuk. Simon már utazása előtt hangsúlyozta hogy párisi és római eszmecseréi tulajdonképen csak a helyzet felderítését célozták. Különben is sem ItáliaORSZÁGOS LEVÉLTÁR