Lapszemle, 1933. október

1933-10-27 [1402]

ják, mint Mussolinival egyetértésben tett sakkhuzást Sándor király és Titulescu akciója ellen, amelynek célja Bulgária bevonásával a balkán lokarnót létrehozni. A szerb lapok megütköznek azon, hogy a na gyár kormányférfiak sem Szabadkán, sem a belgrádi pályaudvaron nem v voltak hajlandói a jugoszláv sajtónak nyilatkozni és mialatt a vonat a jugoszláv főváros pályauűavarán két óra hosszat állt elsem hagyták a szalonkocsijukat. Ezzel szemben a lapok zokon veszik, hogy Gömbös miniszterelnök Dragoman bulgár határállomáson az ott megjelent újságíró* kai élénk beszélgetésbe bocsájtkozott. Gömbös miniszterelnök ugyanott hangoztatta a nagyar bulgár rokonságot, ami nem is áll fent,mart a bulgár nép hamisítatlan szláv faj, amell yel Gömbös az állítólagos rokonság dacára csak horvát nyelven tudott érintkezni. Ugyanezt hangáztatja a Echo de Belgrádé 25 is és hivatkozik Ni kóla Stanév, a bulgár tanáregyesület elnökének a szófiai Mir-oen megjelent cikkére, amelyet a szemle okt. 24-én már ismertetett. A magyar kormányférfiak szófiai látogatásának az előestéj én a szófiai Znaaé nevü kormánylap igen meleg hangú vezércikket irt a bulgár-magyar viszonyról. Ezt a cikket Ismerteti a Politika 26, amelyben utalás történik arra, hogy a bulgár-magyar barátság ^égi keletű és megvan azóta amióta a két nemzet él, Megerősíti ezt a barátságot az a közös sors, amely őket mint legyőzött országokat a békeszerződések láncaival sújtotta. A neuiilyi és a trianoni békeszerződés ugyanaz a nemzeti csapás,