Lapszemle, 1933. szeptember
1933-09-19 [1401]
kának megindításához. Nem a paktum szövegén van a suly, annak jelentősége alkalmazásának szellemétől fog függni. Mindenesetre természetesnek kell, hogy lásson, hogy a paktum célja nem lehet az egyik félnek a többiek által való ^fékentartása,hanem csak az egyenlő jcgu felek közötti megegyezés. P.eg vagyok róla győződve, hogy némi jóakaratai a négy hatalomnak megegyezése minden Surópát ma nyugtalanító nagv politikai kérdésben feltétlenül lehetséges és hogy a nagyhatalomnak ilyen együttműködése a többi ország számára is csak előnyös lehet. Persze ebben a tekintetben a leszerelési kérdés állása rendkívüli szkeptikusnak kell, hogy hangoljon.. .Ka sem vagyunk képesek jeleket látni egy kielégítő megegyezés létrejövetele számára. Ellenkezőleg, uizonyos jelekből következtetve ma sokkal csekélyebbnek látszik az erősen fegyverkezett álleiooknak az 3 készsége, hogy leszerelési kötelezettségeiknek eleget tegyenek, mint valaha. Számunkra nem ujsag, hogy megkíséreljék ezt a magatartást a német fegyverkezési akarattal indokolni, szavaim horderejének teljes tudatában mondom, hogy ez nem egyéb, mint annak a ténynek tudatos leplezése, hogy Németország célja csupán egyoldalú véötelensége mai állapotának a kiküszöbölése.,. AZ erősen fegyverkezett államok tovább fegyverkeznek és ahelyett, hogy l&pmrelésl'kről beszélnének, biztonságukról ueszélnek. 5z a leszerelési problémának olyan eltolása, amelynél rosszabb alig képzelhető el. Ki van veszélyeztetve?
