Lapszemle, 1933. május
1933-05-13 [1397]
kai vezérek nagy tömege nem ment önként a frontra. Munkások elestek, a Vezérek 99 százalékig gondosan konzerválták magukat. Ezek a forradalomban látták az ő beteljeseöésüket. Erre osak egyet mondhatunk: Ha akkor a német szakszervezeti mozgalom á mi kezünkben lett volna, nem bánom, ha az én kezemben lett volna - mi nemzeti szocialisták akkoriban ezt az óriásszervezetet a Haza szolgálatába állitottuk volna. Kijelentettük volna: sorsunkat épugy a mindenható Gondviselés kezébe tettük le, mint ahogyan ezt a többieknek tenniök kell. De egyet fel kellene ismerni: Most nem monarchiáról, nem kapitalizmusról, nem mllitarIzmusról van döntés, - most népünk lété* ről, vagy nemlétéről fognak dönteni, és mi német munkások e nép 70 százalékát tesszük ki. Persze gyakran csináltunk volna frontot ezen állam ellen, tiltakoztunk volna e haditársaságok szégyenletes üzeimeinek visszaélései ellen, tiltakoztunk volna a siberek csőcseléke ellen és követeltük volna, hogy ezt a szemétnépet a szükséges kötéllel térítsék észre... Németországot megverték és ezzel elsősorban a legjobban a német munkást sújtották. Annak a szenvedésnek, Ínségnek és nyomornak az összességéért, amely azóta a munkások és a kis háztartások millióit megvédik, az 1919-iki november bűnöseinek kell feleinlök. ük tehát ma ne panaszkodjanak semmiről se. Annyit be-