Lapszemle, 1933. február

1933-02-20 [1394]

amely egyebek között megjegyzi,hpy sértés volna a franciák intelligenciájának rovására irni azt, a hosszú hallgatást, amelynek végén egy kikényszeritett cáfolat látott napvilágot,mert vannak ennek más okai, amelyeket szintén észre lehet venni. Mussolini ministerelnök ki jelentésével mindenesetre sarolba szorította a manőverezőket és értésükre adta, hogy a korrektségnek vaiu^ak határai, amelyeket , túllépni nem szabad . Ami Itáliát illeti, nyugodtan nézi Franciaországnak és kis entente sleppnordójának politikai tűzijátékát, amely nem fogja megállítani a történelem útját és nem fogja megakauályozni azokat a fejleményeket, amelyek már érőben vannak. Mert mit számítanak a történelem fejlődésevei sáemben olyan kis alakok,akikkel pillanatnyilag a krónika íoglalkozni kénytelen. Döntő momentumokban sokkal nagyobb emberek tűntek el,Metternichek polHiká;

;

a szenvedett hajótörést, el lehet képzelni torát,hogyan fognak eltűnni az események örvény:ocn nolmi Benesek és Titulescuk, vagy a belgrádi kamarilla hangoskodó káplárjai. A későn érkezett cáfolat semmiben s em ehyhiti a francia hazudozás .és rosszhszemüség súlyosságát, állapítja ugyancsak vezércikkében'a Gazz.del Popolo /17/. A 18^1 lapok tipográfiailag is szemléltetően állit-