Lapszemle, 1933. február

1933-02-10 [1394]

amely sokakat országa ellen tüzelt, korlátlan és egyhangú, elismeréssel találkozott, AZ Ő szikár alakja ugy fog tovább elnl kortársai emlékezetében és népszövetségi körökben, mint egyike az Igazán kevés tizámu nagyemberé. Hatalmas szónoki képessége, amely különösen a csehek és románok intrikáival folytatott harcaiüan nyilatkozott meg, szinte egyedül álló helyet biztosit számára a genfi intézmény történetében; u valósággal példa arra, mit jelent egy gyökeres nemzeti egyéniség a nemzetközi diplomáciai élet közepette, AZ Ő alakján nem egyszer tört meg a kisentente-nak Genfben hullámzó gyűlölet-áradata. Németország számára pedig - annak dacára, hogy az utóbbi időkben a nemzetközi politikában Ő saját külön utjain haladt,-mindvégig a bátor, okos és értékes bajtárs maraűí a genfi szócsatározásokban és azok a németek, akik őt ott dolgozni és küzdeni látták, emléke előtt a legmélyebb tisztelettel fognak meghajolni. A Deutsche Tageszog. y/8-39/ emliti, hogy Apponyira ezúttal ismét nehéz feladaV vár Genfben, mr% a sablonos prograuim mellett még a hirtenbergi fegyverszállitmány ügyével kapcsolatos támadásokat is vissza akarta verni. El lehet mondani, hogy Apponyi a harc mezején az előretolt őrs állásában küzdve esett el, olyan halál ez, amely őhozzá méltó. Megállapítja, hogy Apponylnak genfi körökben kezdettől fogva a legnagyobb tekintélye volt úgyannyira, hogy azzal a feszült figyelemmel hallgatták minden felszólalását, mintha csak 3gy nagyhatalom nevében beszélt volna. Ö volt az, aki a revíziós gondolatot megfoszthatatlan erkölcsi tartalommal töltötte meg. Magyarország egyik legnagyobb fiát veszítette el, de vele együtt gyászol