Lapszemle, 1933. február

1933-02-22 [1394]

vált annyira világossá, mint a hlrtenbergi esetben. Sir John egy_olyan külügyminiszter, akiért_az angoloknak áll^ióanjzocsánatot kell kérniök. Folytonfolyvást ugy cselekszik, mintha Anglia még sokkal erőtlenebb lenne, mint amilyen és a francia Imperializmus javára való önkéntes önmegtagadásban még elődjén, Sir Austen Chamberlainen is túltesz. Egyidejűleg rosszindulatú híresztelés történt egy állítólagos német-olasz-magyar szövetségről, amelynek Mussolini személyesen tekerte kl a nyakát, és a kisententenak "szilárd nemzetközi egységgé" való átalakít6sáról. Hassel római német nagykövet a német-jölasz barátság veteránusának jelölte ugyan meg magát, de egy Qlaaz* £r szágga1 _való_szövétség _talter jeű JNémetország polit ikai szükségletein, A német politika az olasz-jugoszláv ellentétben teljesen érdektelen, A legszorosabb együttműködést Olaszországgal, támogatást minden kérdésben, amely mindkét országot egyenlő mértékben érdekli, állandó tekintetbevétele annak a ténynek, hogy Mussolinínek Európa jövőjéről való képe igazságot és reviziót tartalmaz Németország számára is, az olasz-angol viszonynak a német nemzeti politika érdeke számára való helyes megítélését,egyszóval a Rómához való elképzelhetően legjobb viszonyt ma.is teljes szivből kívánjuk ós e téren még végtelenül sok történhetik. De egy szövetség, amely bennünket nem kívánatos bonyodalmakba vonhatna bele, célszerűtlen. Ezeket a híreket, nem utolsósorban azért terjesztették, hogy a kisententenak Igazolást nyújtsanak katonai szövetségük kialakít ás a ^számár a L Ezt a genfi szerződést mi persze a gyen-