Lapszemle, 1933. január

1933-01-25 [1393]

A Temps 23_yezérclkke a_klnal-japán konfliktus genfi krízisével foglalkozik, miután a 19-s bizottság egyeztető erőfeszítései nem vezettek eredményre és most már nem marad más hátra, minthogy a rendkívüli gyülekezet elfogadja a Lytton je"mtés konklúzióit,ami Japánnak a Népszövetségből való kilépését vonhatja magaután, Ezt pedig a genfi diplomáciai mindenképen elkerülni szeretet', volna. A Temps rámutat, hogy az egész távolkeleti probléma ereüendő_hibája az volt, hogy a Népszövetség elé vitték, abelyett, hogy a szembenálló felek a konfliktus helyszínén intézték volna el egymásközött a kérdést. A lokállá probléma a Genfbe való átültetéssel általános jellegeli kapott és a Népszövetség természetesen nem tehetett; mást, minthogy az alapszabályok betűjéhez ragaszkódjel:. Viszont Japán abban a tudatban, hogy egy távolkeleti intervenciótól nincs mit tartania, lévén Amerikának és a zovjetuniónak is más gondjai mint háborúba keveredni, kihasználta a helyzetet expanziós politikája számára. A problémának a genfi eszközökkel való elintézé se, tehát elejétől fogva llluzorlusnak látszott. A toki6 mentalitásra mi 3em jellemzőbb, mint - / Uchida japán külügyminisztörnek parlamenti expozéja, amelyben a mandzsúriai akció igazolására azzal érvelt, hogy a határokat Kina és Mandzsúria között minden idők óta a kinai nagyfai jelezte. Jehol tehát teljes egészében a Manschukuo állán