Lapszemle, 1933. január

1933-01-31 [1393]

helyzetéről, amely saját hibák elkövetése és idegen hibák tűrése, vagy talán felbátoritása által fokozott iramban siklott bele a mai nehéz helyzetbe. Ebből a szorosból nem az alkotmányszegés vezet ki, hanem csau a komoly és tervszerű visszatérés olyan módszerekhez, amelyek az alkotmányban rejlő lehetőségeket értelemszerűen juttatja kihatásra hordképes kormányzati kombinációk előidézésére.,. A felülről jövő illegalitás kiszámíthatatlan mértékben duzzaszthatja meg az alulról jövő illegalitást. A keresztény munkásság és szakszervezetek köréből számos távirattal fordultak a birodalmi elnökhöz az alkotmány megóvása érdekében, ilyen táviratot küldöttek a nyugatnémetországi katholikus munkásegyesületek lelkészi vezetői Hindenburg elnöknek, akihez Keletnémet ország katholikus munkás- és munkásnői egyesületeinek vezetősége szintén távirati kéréssel fordult, kifejezésre juttatván, hogy a munkásságnál az államszükségállapotriak bizonyos körök által való követelése fokozott nyugtalanságot idézett elő* Hasonló táviratot intéztek a nyugatnémetországi keresztény szakszervezetek is a birodalmi elnökhöz kijelentvén, hogy a nép kezdődő megnyugvását nem szabad munkáseilenes körök hataiomlgényelvei újból veszélyeztetni, mert ennek küvetkezménye a higgadt munkásságnál is a radikalizálódás lenne. Végül közös ^táviratban kérték az összes Irányú munkásszakszervezetek a birodalmi elnököt a válság alkotmányszerű megoldására, miután arra utaltak, hogy egy szociáí-reakciós és munkásellenes kormány kinevezését az egész német munkásság kihívásnak tekinter /Germánia ^9-^9/. Ugyancsak a Schleicher-kormány lemondását megelőzően Braun porosz miniszterelnök levelet intézett Schleicherhez, mint -. ~ _ _ — ——— —