Lapszemle, 1932. december
1932-12-29 [1392]
tására, a bulgár komltácsikra, Görögország támogatására, Románia árulására, az osztrák Heimwehrre, de leginkább rűagánai Jugoszláviának a gyöngeségére. Jugoszláviában az elégenetlí ség oly nagy, hogy már a hadseregnek sincs semminő katonai értéke, s ha holnap háború fenyegetné Jugoszláviát, nemcsak a horvátok és szlovének, de még a szerbek ls örömmel üdvözölnék azt, remélve, hogy megszabadulnak a diktatúrától. Jugoszlávia különben is teljesen izolálva áll az európai közvélemény előtt, s ezt Mussolini jól tudja. Jugoszlávlát az olasz veszedelemtől megmenteni csak ugy leget, ha demokratikus föderatív állammá alakítják át. így majd visszanyeri egységét és erejét s akkor majd Olaszország nem meri megl&madni. Ilyen I irányban kell dolgoznia a francia diplomáciaának, melynek nagy bűne, hogy hatalomra segitette a diktaturát r Az_olasz ^" s ajt £ _r e v iz 1 ó §_£&J3nány_á tJÉ-J&fcifcS 28 ahhoz a szerb-ellenes osztrák-magyar és francia-ellenes német kampányhoz hasonllt| ja, mely a háború kitörését megelőzően folyt. Olaszországot I senki sem fenyegeti, a kisantant csak bőkét akar, de persze I azt nem lenét kívánni a klsantanttól, hogy magáévá tegye a határrevlzlós politikát. A mai olasz politikának csak végzetes következményei lehetnek. Olaszországnak becsületesen meg kellene egyeznie Jugoszláviával, ez volna mai feszültség legjobb megoldása, ezt igyekezett elősegíteni mindig Franciaország ls hiszen Franciaország két évig hallogatta a francia-jugoszláv szerződés megkötését abban a reményben, hogy ahhoz Olaszorszá? | ís csatlakozni fog. Franciaország ma ls kész a megegyezésre, de esztelenség tőle azt kívánni, hogy olyan akciókban vegyen részt,melyek barátalt akarják kifosztani és Németországot s . volt szövetségeseit segíteni revans-céljalkban.
