Lapszemle, 1932. december
1932-12-28 [1392]
a Köln. Volksztg. /2?-356/ oécsi keltezésű cikke,amely szerint nem téved az ember, nogy jugoszláv külügyminiszter beszédének tenorját azok a megállapodások határozták meg, amelyeket a belgrádi konferencián kötöttek, tízek azt mutatják, nogy a két Adria-állam viszonya a szakadásig feszült, amit a diplomácia nyelvén a hivatalos kommüniké is beismer. Olaszország volt az első nagyhatalom,amely az 1919-. évi államszerződések revízióját elismerte és a legrevizlonístább állammal, Magyarországgal barátságos viszonyba lépett, H világvéleménynek állandóan fokozódó az a belátása, hogy e szerződések a legsúlyosabb tévedéseket és hibákat tartalmazzák, e hiányok haszonélvezőinél nyugtalanságot kellett, hogy keltsenek, Mint mindig, ugy ezúttal ls a legerősebben a revíziós kérdésben nyilvánul meg a kisentente teljes egyetértése... Titulescu, aki az utóbbi időben különösen szívesen hallat magáról, egy újságíróval szemben arra ragadtatta el magát, hogy kijelentse, hogy nem ismer revíziós kérdést, legalább is amíg a Népszövetség nem ismer ilyent. Persze kérdés, vájjon a Maniu-kormány hajlandó-e magát teljesen annak az embernek kiszolgáltatni, aki Vajdát megbuktatta és aki magatartását inkább idegen szempontok által hagyja meghatározni, semmint saját román szempontok által. Belgrádoan egyébként teljesen befejezett tények elé állították őt^ Megérkezésénél már nelyre volt állUva az egy ex értés Jeftícs és Benes között és az ő hozzájárulása már csak formalitás volt A oelgrádi tanácskozások e politikai eredménye mellett a középeurópai államok gazdasági együttműködésénél szóló resumé sem komolyan nincsen gondolva, sem pedig nem fogja azt bárki komolyan értékelni. Nem lenne érdemes tudomást venni róla, ha nem mutatná olyan világosan azt az ellentétet, amely a kisentente-államok politikai magatartása és gazdasági érdeüei között tátong.
