Lapszemle, 1932. november
1932-11-11 [1391]
zásait, de azt Is tudjuk, hogy az amerikai közvéleményben már régen érvényre jutott a felismerés azokról az összefüggésekről, amelyek egy nyugodt Európa és egy amerikai konjunkturajavulás között léteznek, teljesen eltekintve az amerikai pénzügyi érdekektől. Ha az uj #merika lehetségesnek tart egy állandó együttműködést a Népszövetséggel, akkor köszönthetjük, hogy egy Ilyen együttműködés egy olyan országnak hatalmas hangját fogja belevinni a Népszövetségbe, amely Európa • bonyodalmait ól távol állva a háború befejezése után hamarosan világos és igazságos tekintetet tudott szerezni magának a szerződések és azoknak következményei számára.-* A Berl. Tagebi. /lű-oo4/ amerikai levelezője Paul schaíi'er new yorki cikkéhen hosszasan méltatja Franklin Roosevelt egyéniségét és fejlődését. Megállapítja, hogy ebben a választási harcban csendes megállapodás volt a külpclitlkáról hallgatni. Franklin Roosevelt számos amerikaival azt a nézetet vallja, hogy Európa sorsa az európai lelkiállapotban beállott erkölcsi defektus következménye. Élénken érdeklődik a világgazdasági konferencia iránt.- A franciák tévednek - úgymond - azzal a feltevéssel, hogy a háborús adósságok tekintetében ismét felébred az 1917 évi amerikai'nagylélküság. Alapos okkal gondoljuk, hogy Roosevelt azt tartja, hogy a nagy vizén toll adósok messze túlbecsülik azt a " terhet, amelyet viselnek és amely költségvetésüknek mindössze másfél százalékát teszi ki. így gondolkozik a tömeg Is az országban, vagy legalább is az, amely őt megválasztotta. De azt sem szabad elfeléj-J ténünk, hogy Rooseveltnek európai ügyekkel való érintkezése a háborús pontosabban a wilsojil Időből datálódik. Európának kivétel nélkül^ma uj utakat kell találnia, hogy ügyeivel az ő látókörébe lépjen és mos értesse vele~aíigat]-~Á Voss. Ztg. /9-5ö8/ szerint nem a politika, j hanem a gazdasági válság buktatta meg Hoovert és nem is a bukás té-