Lapszemle, 1932. november
1932-11-11 [1391]
" 1. az, magyar illúzió" főcímmel és " Megyarprszág természetes határai" alcímmel a Vreme /nov.9,/ négyhasábos vezércikket hoz Crnyanszki Milos tollából és bemutatja a Szaba&ságtéren álló,s a Délvidéket ábrázoló írre denta szobor képét.A cikk azzal kezdődik, hogy a magyarok "ezeréves" országuk széteséséig azt hitték,hogy Magyarország örökkévaló és meg nem változtatható, mert földrajzilag egységes és szerencsésebb,mint bármely más ország Innen származik r "természetes határok" politikai gondolata és az "Igazságot Magyarországnak" nevű ideológia képviselőinek az a reménye,hogy a trianoni szerződés diplomáciai uton,békés eszközökkel és szövetségek segitségével revideálható,mindenesetre kezdetben csak a határok kiigazításával. A továbbiakra nézve z a legengedékenyebb,legjózanabb és legbékeszeretöbb magazdasági gyaroknak is az a reményük,hogy a dunai konferenciáknak a Duna menti/egység érdekében hangoztatott és elcsépelt formulája alapján,amely a dunai konfederáclóban látja a megoldást,valóra válik a Kárpátoktól az Adriáig terjedő Magyarország-lók a földrajzi és történelmi fata raorganája,Kétségtelen,hogy ez a reménykedés Magyarországon valóságos életszükségletté vált.A magyarok ázsiai fatalizmussal álmodoznak a tót Kárpátokról,a román Erdélyről és az szerintük Adriával ha táros "társországokról", amelyek/ a magyar alfölddel tökéletes föle. rajzi és gazdasági egységet képeztek ugy,hogy hiábavaló volna bizonyítani, hogy mennyire erőltetett és nem helyén való a volt Magyarország földrajzi egységének és "természetes határainak" a theoriája.Az "ezeréves"Magyarországnak ezek a természetes határai soha nem léteztek,azok csak politikai álomképek és retorikai szólamok gyümölcsei,rort Magyarország határai soha nem maradtak olyanok,amint Szent István azokat megalapitotta..«Ezek után a • cikkíró végigmegy a magyar történelmen a tatárjárástól kezdve az 1949-i
