Lapszemle, 1932. november

1932-11-22 [1391]

mert azt hiszik, hogy egyeduralomra vannak hivatva. 1918. november 9-én a német szociáldemokráciát egy olyan siker lepte meg, amelyre sohasem vélt gondolhatni, ámde kudarcot vallott, mert hiányzott neki az a programúi ja, amely igazi, majdnem kizárólag uralkodó állampárttá tehette volna és mert nem volt olyan férfiúja, aki a hideg marxista gondolatmenetekben nevelt seregből olyan tömeget formált volna,mint amilyent a francia forradalom mutatott be: Belsőleg forradalmi kifelé pompásan izzó nemzeti és szakadt cipőkoen győzelemről győzelemre rohamozva. 1952-ben Hitler pártja szinte csodásan jutott az uralomhoz vezető kapu felé. Mégegyszer alkalma volt pótolni, amit a szociáldemokrácia 1918. novemder 9-én elmulasztott. Ámde mértóktelenségeknek adta oda magát és épen ugy, ahogy a szociáldemokrácia akkoriban tette, az egyes államokba fészkelte be magát és ezzel feladta az igényt arra, hogy valami ujat tett és tesz Németország számára. Azóta oda van az elánja. Most eljött a pillanat, amely hasonló az imént vázolthoz, amelyet a bevált réginek megtartására és a fejlődésképes újnak továbbfejlesztésére ki lehet használni a nemzeti összefogás kormánya alatt..A pártok kezében van az összes épltenő akaró erők nemzeti összefogásának kabinetjét megteremteni és egy olyan állapotot befejezni, amelyet a legjobban azzal jelöl meg az ember, hogy: A mérlegen. Valóban a pártokat mérik meg,Nem a birodalmi elnök, hanem az egész nép méri meg őket. A legközelebbi tárgyalások gondosan figyeltetni fognak és a nép látni fogja , hogy ki marad meg csökönyösségben az elavultnál, vagy hogy ki követel fantasztikus ujat, vagy mindent magának, és pontosan fel fogja ismerni, hogy ki halad a helyes uton a középúton. Minden m£s ut a szakadékba és a káoszra vezet.