Lapszemle, 1932. október

1932-10-20 [1390]

Glornale d'Itália. Mindjárt a nyilatkozat elején kihangsulyosta Mussolini ama következetes álláspontját, amelyen hangoztatta, hogy a nemzetközi szerződéseket nem lehet örökérvényűiknek tekinteni és amennyiben nem alkalmazkodnak a változó körülményekhez ugy szükségszerűen a szerződő felek közötti minönagyobb súrlódásoknak és ellentéteknek válnak indltóokalvá. Utal egyebek között a versaillesi szerződésre, mint amely nek legnagyobb része van abban, hogy az Európát megnyomorító kaotikus állapotok ennyire elfajultak. Igaz, hogy a lausannel konferencián már módosították a szóbanforgó szerződésnek a jóvátételekre vonatkozó pontjait, ae ez nem elég látva, hogy az európai

1 államférfiak emellett jóformán semmltsem tettek abban az irányban, hogy megkönnyítsék az általános gazdasági krízist, sőt ellenkezőleg amit tettek azzal csak rontottak az addigi helyzeten ls. Hivatkozik Itália álláspontjára amely mais az, hogy a politikai problémák elválaszthatatlanok a gazdasági problémáktól, tehát hiábavaló erőlködés megoldani akarni gazdasági problémákat anélkül, hogy figyelemmel lennének az azokkal párhuzamos politikai kérdésekre és viszont. A jelen pillanat legfontosabb politikai problémájaként a né• meteknefc a fegyverkezés paritása iránti jogos igényét jelöli meg és itt hangoztatja, hogy Itália volt az első és talán az egyetlen hatalom, amely mindjárt felismerte .és honorálta ennek az igénynek jogosultságát. Olasz szempontból határozottan igazságtalannak bélyegzlk meg azt a törekvést, amely Németországot még mindig másodrendű hatalomgyanánt akarja kezelni és olasz részről éppen azért hangoztatják következetesen a békeszerződések revíziójának szükségességét, mert szariatttk már nyilvánvaló az az igazságtalanság, amelyet Kémet-