Lapszemle, 1932. október

1932-10-31 [1390]

állapotába kényszerltettek. Cikke végefelé nyomatékosan hangsúlyozza, hogy egyetlen fontos európai probléma sincs, amelylyel szemben Itália közönyös lett volna, annál kevésbé tanúsított azokkal szemben ellenséges magatartást. Itália sohasen vonakodott elismerni mások jogalt és jogos Igényeit. A francia nemzet a versaillesi békeszerződés óta a saját biztonságának kérdését állította oda, mint a világ minden más kérdésénél fontosabb problémát. Itália közismerten egy percig sem tétovázott, hogy hozzájáruljon a francia biztonság garantálásához és tette eá a locarnoi egyezmény aláírásával, A német nemzet mind hangosabban követeli szabadságát. Itália - mindéi ki elmondhatja egyetlen alkalmat sem mulasztott el, hogy Németországot ehhez hozzásegítse. De elvégre Itáliának ls megvannak a problémái, amelyek feltétlen megoldást követelnek és ezek a problémák cseppetsem kisebbek és súlyosabbak, mint akár a biztonság, akár a szabadság kérdése. Ugyancsak a Popolo d'Itália 28 közli római politikai szerkesztőjének L.C.jelzésű cikkét amely méltatva Mussolini milanói és torinói beszédeit vitába száll a francia sajtókommentárokkal. A fascismus jubileuma alkalmából - mint a Tribuna 29 jelenti - az 1927 október óta különböző vétségekért büntetettállaml alkalmazottaknak széleskörű amnesztiát biztosit Grandi Itália londoni nagykövete a londoni amerikai nagykövetségen hosszabb megbeszélést folytatott Norman Davissel, A Giornale D*Itália 27 kiemeli ennek a találkozásnak je. lentőségét mint annak bizonyítékát, hogy az olasz diplomácia minden alkalmat megragad arra, hegy a leszerelési konferencia