Lapszemle, 1932. október

1932-10-28 [1390]

Mussolini milanói beszédét elsőnek a Popolo d'Itália E6 vezetőhelyén feltűnő szedéssel közli. Mussolini beszéde bevezetésében megelégedéssel emlékezett meg torinói fogadtatásáról és ünnepléséről kijelentve, hogy Torino népének mindent elárasztó lelkesedése egyszer smindenkorra meghazudtolja azokat a gyanúsító közhelyeket, amelyeket azzal kapcsolatban a fascista rezsim és Itália ellenségei hoztak forgalom ba* Kijelenti azután, hogy ne várjanak most tőle politikai beszédet, mert itt elsősorban is az emlékek szóljanak. Visszaemlékezve Így a fasclsmus hőskorának milanói vonatkozásaira kijelenti, hogy szép idők voltak azok, de szépek a mostani idők is, amikor tiz év eltelte után az egész népet ott lehet látni tömörülve a rezsim körül és ami uj az emberlsér életé ben, látni lehet az olasz népet amely maga csinálja saját történelmét. Még szebbek lesznek majd az eljövendő évek amelyek elé hideg és tartózkodó elhatározással, de egyben a felgyü. lemlett remények teljességével masíroznak. Hangsúlyozza, hogy a haza sorsa a jövőben éppen ugy mint ma kezeik között lesz és ez a sors az ő győzhetetlen erős akaratuk eredménye lesz. Majd Így folytatja: Elég körültekinteni és látni lehet hogy minden országban bizonytalanság, nyugtalanság és morális lerongyolódással együttjáró materiális leromlás jelentkezik. Még régi clvillzáltságu népek ls ugylátszik vezér nélkül bizonytalanul tévelyegnek sorsaik utján. Ml azonban nem! Nekünk van bátorságunk, hogy elhatározottsággal menjünk jövőnk felé. Megedzett bennünket egy háború és egy forradalom,ugy hogy minden feladattal szembenézhetünk és szembe ls fogunk nézni. Nem a folytonos konferenclázásokkal fogja a világ