Lapszemle, 1932. szeptember

1932-09-26 [1389]

szemrehányást tesz a Papen-kormánynak, hogy ép ugy, mint Curtius a 1 német-osztrák vámuniós politikát nem készítette elő, a Papen-kormány is ilyen módon siette el a leszerelési akcióját . Nem tévesztheti meg magát abban a tekintetben, hogy majdnem mindenütt az a vé| lemény uralkodik, hogy a mai német rendszer ksvésbbó helyez súlyt a töübiek lefegyverzésére, mint a saját felfegyverzésére. Ennek a rendszernek a szellemi iránya nem felel meg annak az iránynak, amelyben a világszellem mozog. Ebből a szempontból a cikkíró kifogásolja von Hoesch nagykövetnek Parisból Londonba való áthelyezését és Rolanc Koesternek párisi nagykövetté történt kiválasztását. A Vorwárts /84451/ genfi tudósítása azt közli, hogy Sir John Simon Neurathnal tett látogatása alkalmával behatóan fejtegette azt a tervét, amely a német — — mm — mm mm m egyenjogúságot a fegyverkezésre való jog nélkül kívánja elismerni. A megbeszélés folytatásában még nem állapodtak meg, mert Sir John Simon e tanácskozás eredményét Paul Boncour francia hadügyminiszterrel kívánja előbb megbeszélni. így tehát a német tiltakozás mégis csak újból alku tárgya lesz. Ezzel összefüggésben érdekes, hogy Litwiiiownak a leszerelési konferencia elnökségi ülésén tett az a bejelentése, hogy Németország ismét részt fog venni a tanácskozásokon, ha az elnökség elhatározza, hogy a fegyverkezések általában egy hari madrésszel leszállitandók, uj megvilágosítást nyer. Berlinben a biroI dalmi külügyminiszter az átutazásban levő Litwinowwal a leszerelésről ! tárgyalt., Ámbár Genfben most hangsúlyozzák, hogy Litwinow bejelentése nem felel meg a helyzetnek és nem felel meg annak, hogy Németországot az elnökségi ülésekbe való visszatérésre indítsa, ugy ez még sem téveszthet meg ama biztonság tekintetében, amellyel Litwinow ezt a bejelentést tette. Inkább az a valószínű, hogy a birodalmi kormány izolált helyzetében dacára az erősebb pozíciójába vetett hitének, Litwinowot használta fel közvetítőnek olyan sejtetésére, amely talán