Lapszemle, 1932. szeptember

1932-09-13 [1389]

és mérlegeli, hogy azután minőéi hatékonyabban csatlakozhassák ahhoz, Büsmeréssel szól Stimsonnak a Kellogg-paktuaról szóló nyilatkozatáról is, melynek értelmében a paktum magában fáglalja annak a szükségességét, hogy háborús veszély esetén a paktum aláirói tanácskozzanak egymással Blgótételltl emlékezik meg Herriot arról is, hogy Borah szenátor kellően méltatja Franciaországnak a lausannei konferencián kifejtett tevékeny ságét Araikor a franciák szivesen elismerik ámerikának a béke érdekében megnyilatkozó felfogását, viszont a franciák is igazságot kérnek a maguk számára a világtól, mely elfeledte a franciák háborúé veszteségeid Franciaországot bizonyés kampányok harcias államnak akarják feltüntetni, ami a valóság meghamisítása,mert a franciák szivük s óvakodnának is attól, hogy oktalan minden erejével akarják a békét, ABxxxaxaBtxaxtxkixáBj^pütB^xÚBdfoáUk tüntetésekkel a harcias, pusztitó ösztönöket idézzék fel, A békét azon- J ban nem elég csak akarni, Franciaország kénytelen arra gondolni, hogy i mi leit volna belőle, ha 1914-ben Gfallieni zseniális rögtönzése meg nem menti a Máménál az országot* azokban az órákban a szerződések I ünnepélyes volta is képtelen lett volna megvédeni a legbékésebb földüket ia. És vájjon mi lett volna Franciaország szabadságából, ha a biz- j tonsági garanciák mellett is honvédelmét gondosan előkészitő Belgium nem tartóztatja fel néhány napig a Franciaországba özönlő nemeteket. A balgák ós az angolok háborús segítségéről csak hálával lehat megemlékezni, éppúgy mint minden külföldi segítségről, De azt sem szabad 4 elfelejteni, hogy mind eme segítségek mégsem akadályozták meg azt, fl

ogy a polgári lakosság négy éven át szenvedjen az ellenséges betörés miatt„ A becsületes ós elfogulatlan lelkek meg kell hogy értsók tehát Franciaország aggodalmát bizonyos veszedelmes tüntetésekkel szemben* Bz az aggodalom nem áll ellentétben a háborútól való isszonyodással, hanem osak a franciáknak azt az akaratát mutatja, hogy békében akarnak