Lapszemle, 1932. július

1932-07-07 [1387]

Von Papén birodalmi kancellár a_z ^Ir^rmaj^ion'

1 jUusaruiei képviselőjének, fernand de Brinon újságírónak interjút adott, amelyről Walter Hagemann a Germaniauan /0-I80/ megjelent lausannei távirr azt mondja, hogy csak ujabb bizonytalanságot vet fel és nem el: itl ki a várakozásokat. Minthogy már 'cA óra mult el anélkül, hogy ezt £ 2 interjút megcáfolták volna, fel lehet róla tételezni, hogy valódi. A birodalmi kancellár kijelenti, hogy megérti, hogy F.raaciaor nem mehet bele valamely végle'ges rendezésbe anélkül, hogy biztos legyen amerikai aöósságainak törlése felől. A kancellár tehát zt a junktlmot, amelyet Herriot a konferencia kezde1 szorgalmaz és amely ellen németrészről a legsúlyosabb íangzottak el. Egyébként a birodalmi kancel. Ír a reparációs problémát még nem-érettnek nyilvánítja és inkább a várást ajánlja, semminthogy fölötte céltalanul vitatkozzanak. Ha jól emlékszünk jegyzi meg a tudósító - Franciaország volt az, amely a reparációs kérdés gyors elintézését szabotálta, mig mi Mérne torszagon mindig azt a nézetet vallottuk, hogy nincsen veszítenivaló időnk. Az uj osztrák kölcsön létre jött éve 1_ kapcsolatban a Frankf, . /5-49ö/ lausannei távirata megállapítja, hogy a legérdekesebb újítás az, hogy a kölcsön., nem ugy mint tervezve volt öt évre, hanem j: évre szóin'... Ezt a rendelkezést kimondott francia kívánságra vetjele a feltételekbe, azzal az indokolással, hogy a francia piacon csak hosszú lejáratú értékpapír helyezhető el, mig az angolok nyilvánvalóan szíveséében láttak volna egy rövidebb lejáratú határidőt. A kölcsön idejének meghosszabbítása azonoan egyben azt is jelenti, hogy Ausztria a szerződésben tartalmazott összes politikai megkötöttséget megfelelően hosszabb időre vállalja. Ugy a kormány mellé,