Lapszemle, 1932. június

1932-06-10 [1386]

nyelvel foglalkozik, akinek azt a kijelentését, hogy Németország már nem képes reparációkat fizetni, a nemzet helyeselte, a birodalmi gyűlés pedig legutóbbi ismét többséget adott neki. Ámde a külföldön kételkedtek a Brüning-kabinet tartósságában, egy jövendő schleicher-kabinetről, vagy Hitler-hatalomról beszéltek, úgyhogy kérdezni kell, vájjon tárgya Ihat ott-e ínég Brüning a német nemzet nevében, ha mögötte már egy uj hatalom áll, amely árnyékát naponta sötétebben vetette a kancellár magára maradt alakjára. Hiszen 1951-ben Hugenberg és Hitler azt táviratozták Londonba, hogy az ellenzék nem hajlandó Brünlng megállapodásait elismerni. Beszélik, hogy a berlini francia nagy követ már hosszabb idő óta azt a felfogást képviselte, hogy jobb len ne, ha a német kormány nyíltan és világosan tükrözné vissza a népben uralkodó igazi áramlatokat. A Brüning és Francois-Poncét közötti hűvös viszonynak részben a nagykövet e ueállitásában volt a gyökere. Brünlngnek tehát a külföldi kormányokkal szemben ujabb bizonyítékot kellett volna szolgáltatni tartósságáról és a belpolitikai helyzet uralásáról és ezért lépett fel Neudeckben azzal a követeléssel, hogy , a birodalmi elnök 1953 tavaszáig teljes meghatalmazással birna. így Lausanne számára tárgyalóképes és minden tekintetben elég erös lett volna, csak néhány beavatott tudja, hogy miért nézett a megbuktatott kancellár dacára az ő és a Herriot-féle tétel közötti rideg ellentétnek nem egészen reménytelenül Lausanne elébe, AZ uj csoportnál, amely helyette megy Lausanneba, egyelőre mint egyedüli pozitívumon, csak a bátorságon lehet csodálkozni. De bár kl megy ls Lausanneba, az arra való előkészületeket minden államban aggállyal kell nézni. A. világgazdaság ziláltsága ina_max_nem gyógyitható_egyedül_a_laus^a^niiel_ kon ferencla által. A reparációk és a hácorus adósságok problémái a valóságban egy sokkal súlyosabb helyzet részletproblémáivá váltak. Még a