Lapszemle, 1932. június

1932-06-09 [1386]

kedéseket, amelyek a szovjet rezsim biztonsága ellen irányulnak. A Popolo d'Italia /7/ vezércikkében ls a legnagyobb elkeseredés hangján aposztrofálja azokat a gazembereket, akik felfegyverzik, felbujtják ezeket a nyomorultakat, hogy az olasz határon át lopakodva Rómába jöjjeneTc és Mussolini ellen törjenek, ezt a működést, amely igy nemcsak Mussolinit, hanem az olasz nemzetet akarja sújtani, nemcsak Itáliára nézve kell veszedelemnek mlnősiteni, hanem a nemzetközi életre nézve ls és mi sem természetesebb, ha a fascizmus a legkérlelhetetlenebb szigorral sujt le ezekre. A Corriere della sera /7/ vezércikke is a legenergikusabb és legszigorúbb védelmet hangoztatja a külföldön kieszelt gonosz tervekkel szemben. , A Stampa /7/ nem annyira azok ellen kel ki, akik nyomorult bérencnek adják oda magukat, hanem inkább azt vizsgálja, hová vezetnek a szálak és hol van ezeknek az aljas gyilkosbérenceknek a fészke. A határokon tul tekintve lehet felfedezni a hazájukat megtagadott gazemberek és gyűlölködő idegének maroknyi kis bűnszövetkezetét, akiknek semmiféle eszköz sem túlságosan aljas, hogy gaztetteiket végrehajtsák. Ezek azok, akik tajtékzó gyűlölettel kénytelenek látni, hogy illúzióik és terveik egyik a másik után dőlnek halomra, hogy a Duce presztízsét és ragyogó hírnevét nem bírják mocsokba rán tani, akik látják, hogy a rezsim állandósága megdönthetetlen alapokra támaszkodik és minél keserűbb szájizzel nézik ezt, annál brutálisabb eszközökhöz folyamodnak. Honnan pénzelik, minő titkos alapból ezeket a bérenceket, kérdezi további részében a cikk. Egész biztosan idegen pénzről van szó, olyan vérdijakról, amelyeket bőven osztogattak már eddig is és olyan összegekről, amelyeket minden bizonnyal ama szabadkőmives páholyokban gyűjtelek össze, amelyeknek központjában Herriot már mint dezignált miniszterelnök is szónokolt.