Lapszemle, 1932. június

1932-06-06 [1386]

és Délkeleteurópa minden országának gazdasági viszonyalt és mindenkor megvan benne a készséges hajlandóság, ahol annak szükségét látja. Amikor ezeket a nagy nemzetközi problémákat szemügyre veszi, beszéde befejezéséül hangoztatja, hogy az az Itália, amely készségesen elismeri más államok igényeit és jogait, viszont maga részéről kötelező erővel érzi annak szükségességét, hogy saját jogos igényeit ls kifejezésre juttassa, A francia nemzet a biztonságot helyezi problémáinak központjába, A német nemzet az egyenjogúságot és szabadságot követeli. De Itáliának ls vannak problémái, amelyeket a világ szeme elé kell állítania. És ezek a problémák sem kisebbek, mint akár a biztonság, akár a szabadság kérdése. Itália problémája az élet és exisztencla kérdése a jövő súlyos problémája. AZ a probléma, amelyhez a béke és a nyugalom egy 42 milliós munkás nép jövője fűződik, amely nép 15 éven belül 50 millió lelket fog produkálni. Joggal felteheti tehát a kérdést, meg tud-e élni ez a tömeg és boldogulni tud-e egy olyan területre összeszorítva, amely csak fele Franciaországnak, fele Spanyolországnak és Németországnak, amely nem rendelkezik nyersanyagokkal, amelynek nincsenek elsőrendű szükségleteit kielégítő anyagforrásai, amely rabként van bezárva egy amúgy is zárt tengerben, pedig kereskedelmi érdekeltségei azon kivül vannak. Ennek a tengernek kijáró útjait azonban más hatalmak tartják kezükben és ellenőrzik azokat, úgyhogy nemcsak szabadsága, de ellátásának lehetősége ls béklyókba van verve, annál ls inkább, mert most az összes többi államok is korlátokat emelnek a forgalom elé, lezárják az utat a kereskedelem, pénzforgalom és kivándorlás előtt, nemzetiségéből megfosztják az anyaország határain túllévő tömegeket„Ez a probléma Itália számára az életkérdés, amely szervesen beilleszkedik a világrekonstrukció problémáinak