Lapszemle, 1932. június

1932-06-06 [1386]

esztendővel a békekötések után épen Itáliának kell leszerelés kérdésében Clemenceaura hivatkozni azokkal szemben, akik a békeszerződések tiszteletbentartásának elvéhez mindenkor mereven ragaszkodnak. Ami a kérdés - leszerelés - bizottsági tárgyalásainak procedúráját illeti, Grandi sok kivetnivalót talál benne és különösen hangsúlyozni kívánja, hogy nem ért egyet Itália azzal a taktikázással, amelyet egyes nehezebb kérdésekkel szemben folytatnak, mert több évi tapasztalat alapján beblzonyitottnak látja amaz állítás igazságát, hogyha egy kérdést el akarnak temetni, akkor azt albizottságl és úgynevezett szakértőbizottsági mellékvágányokra terelik. Genfi körökben, mint mondja, már közmondásszerüen emlegetik, hogy ha egy kérdés sok fejtörést okoz, akkor azt egyszerűen legyilkoltatják a szakértő bizottságokkal. A kérdéssel kapcsolatos viták jellegzetességeként említi, hogy azok, akik tengeren vannak jól fel- ' fegyverezve, azok a szárazföldi leszerelést kívánják, A szárazföldön tengeri lefegyverzettek pedig a/ieszerelést, mig azok akik szárazon,. vizén és levegőben ís felvannak fegyverezve,a leszerelésnek egyetlen formáját sem akarják vállalni. Nem akarja feltételezni, - beszéde további részében - hogy vannak olyan államférfiak, akik ne éreznék át ős ne látnák a felelősséget és azokat a veszélyeket, amelyekkel a felelősségérzet hiánya együttjár. Nem tételezi fel, hogy be ne látnák azt, hogy a leszrelésl konferencia kudarca egyet jelentene a Nemzetek szövetségének erkölcsi csődjével. E pontnál áttér a leszerelés és a jóvátételi kérdések egymásközöttl kapcsolatára. Véleménye szerint nagyon káros kihatással fog birni a közeljövőben megkezdődő lausannei jóvátételi tanácskozásokra az a tény, hogy a leszerelési konferencián még semmi eredményt sem értek el. Ha technikailag különálló kérdések is ezek, de politikailag és morálisan