Lapszemle, 1932. június

1932-06-27 [1386]

4o sabban a francia és a német delegációk június ^3-lkl lausannei tanácskozását és arra mutat rá, hogy a Franciaország és a németországi belpolitikai események hozták magukkal és ezzel ismét bebizonyították a külpolitikának a belpolitikától való függőségét, illetve azt, hogy ez a konferencia, amely talán a párisi békekonferenciák óta a legfontosabb értekezlet, úgyszólván előkészítés nél kül kezdődött meg Ez nem akar senkivel szeműén sem szemrehányás lenni, de hiszen a lausannei konferencia eleve arra volt rendeltetve, hogy ujabs békekonferencia legyen belőle Ezért Lausanneban Inkább a delegációs-vezérek politikai_akaratirányára kellett volna súlyt helyezni._Ezek_azonban a két mindenekelőtt érdekelt országban röviddel a konferencia előtt, amelyet ismert okokból újból el kellett halasztani kicseréltettek. Ennek a ténynek jelentőségét nem lehet eléggé mérlegelni, mert reányomja bélyegét az egész konferenciára és múlhatatlanul annak sorsává válik.... A június lv-ik határozat szabaddá tette az utat decemoer 15-ig az Egyesült Államokkal való fizetések legközelebbi esedékességéig és ezáltal egy fél évet nyertek a zavartalan tárgyalások számára... Az, hogy Franciaország és Németország felfogása a reparációs-kérdésben mereven áll szemben egymással^ ismert dolog, tehát egyelőre a konferencia kitért annak útjából- Itt azonban csütörtököt.mondott.MaeDonald UBPXQYi5ÍQiéa«m(iYéaz.e.le.A A talán túlságosan öntudatos angol miniszterelnök túlbecsülte rábeszélőképességét és bizonyára a tények hatalmát is belpolitikai és lélektani ellent állásokkal szemben,noha éppen saját tapasztalatából tanulhatott volna Nem volt képes megnyerni Herriot francia miniszterelnököt, átmenetimegoldása számára, mert Herriot és honfitársai a franciáknak a tények iránti éles érzé