Lapszemle, 1932. május

1932-05-14 [1385]

Gr?n 11 külügyminiszter minapi kamarai expozéjával kapcsolatban a Corriere de 11a sera /12/ vezércikkében Aldo Valori reagál azokra a külföldi kommentárokra, amelyek részoen nem létező értelmet akar tak belemagyarázni a külügyi beszédbe, részben nagyképű meglepődést mimeltek, mintha Grandi ezúttal uj és eddig még nem hallott dolgokat hangoztatott volna. Ha Itálián kívül volna tényleg valaki, aki csak most fedezné fel, hogy a fascista Itália külpolitikája revizionista alapon áll, azt bátran azok közé lehet sorakoztatni, akik csak azért nem látnak és hallanak, mert nem akarnak, vagy akik érthetetlen konoksággal a fascizmusnak mindenáron konzervatív és reakcionárius tartalmat akarnak tulajdonítani. A fascista Itáliát akkor, amikor a fascista nagytanács enunclációjában, majd pedig külügyminiszterének száján keresztül a revíziós álláspontot hangsúlyozza ki, ezelőtt is ós most is az igazságosság és méltányosság elve Inspirálja. A cikk Író épen ugy csodálkozik mint a külföldi csodálkozok azon, hogy valaki legkevésbbé is meglepődéssel állapithassa meg, hogy Grandi ceszéde ilyen általa még nem hallott újságokat tartalmaz. Pedig hát tudhatnák, hogy ezek az eszmék a fascizmus lényegéhez tartoznak és már nem egyszer Mussolini kijelentéseiben ls hangsúlyozottan szerepeltek. A cikkíró ezután felvilágosltja a külföldi csodálkozókat arranézve is, hogy Itália miért és mióta van olyan jó barátságban a törökökkel, majd áttér a dunamenti problémával szemben elfoglalt álláspontra és hangsúlyozza, hogy Itáliát itt is olyan elvek vezérlik, hogy egyformán megóva lássa saját érdekeit és a méltányosság, valamint praktikusság elveit. Ilyen elgondolással vonakodott és vonakodik is a fascista Itália hozzájárulni olyan mesterséges megoldási módozatokhoz, amelyeknek ugy értékük, mint létjogosultságuk nagyon is kérdéáes és csak természetes, hogy nem fogja elősegíteni olyan terv