Lapszemle, 1932. május

1932-05-11 [1385]

•gái előtt Genfoen. Azt mondottam, hogy nincsen ugyan már háború, ue f béke sincsen. Közbenső állapot van, amelynek a világ érdekében végre befejezést kell nyernie, A genfi államférfiúi megbeszéléseken erről is sző volt és felállíttatott a lausannei konferencia állványa. E konferencia eredményétől fog függni, hogy milyen sorsnak fog elébe menni nemcsak Németország, hanem az egész világ ls, hogy továbbra is a nyomorba és a gondba fog-e süllyedni, vagy hogy végre ismét megtalálják-e azt a szilárd alapot, amelyről egyedül lehetséges a felépíté a haladó fejlődés korszaka, Á válság óriási léptekkel megy a maga utján, amelyen napról-napra a legsulyosaub áldozatok tornyosulnak fts az államférfiak haboznak, Haboznak - részben a feladat nagysága előtt részben némelyik félrevezetett véleménye előtt, akiknek a kényelmes illúzióik ilyen hosszú évei utan nem vélik megmondhatni az igazságot a teljes, habár kemény igazságot is. Vájjon könnyebb lesz-e a bevallás, ha kitolják? Talán addig akarnak várni, amíg már nincs mit bevallani, mint azt, hogy a segitség már későn jön? Mialatt az államférfiak haboznak^ az Ínség gyorslépése és a diplomaták elhúzod ó_teinpőja között a távolság mind nagyobb, mind fenyegetőbb mérveket ölt* Mint egy olyan nép képviselője, amelyet a gazdasági válság fojtogató fogása hevesebben fogott meg, mint más népeket, amelynek talpraállása nélkül azonban nem létezik Európa szanálása, nem létezhetik kiegyenlítettség a világgazdasági viszonylatokban, azt kérdem, hogy ki akarja viselni a felelősséget további habozásért? Nem hallják az államok hivatalaiban és a világ gazdasági királyainak irodáiban azoknak mindinkább megduzzadó kórusát, akik számára az eddigi nemzetközi tanácskozások eredményszegénysége a leghatékonyabb felhajtója szélsőséges, sót forradalmi frontjaiknak? hem látják, hogy a megsemmisített népremények siraiból a tagadás és a pusztítás démoni szellemei száll-