Lapszemle, 1932. május

1932-05-11 [1385]

kerül azokkal a nemzetekkel szemben, melyek Németország érdekében már eddig is a legsúlyosabb áldozatokat hozták akkor mikor hiteleket nyújtottak a németeknek, akik ezeket a hiteleket eszeveszett módon elherdálták. Az amit Brüning a békeszerződés ellen mondott, régi nóta, Blzonyára_,_ mon_d_ja_ a_ Temps a béke sz e r z őd é s ek_ ne*n_ töké 1 et e_sek_,_ de ha_ a_ mai_vl 1ághely zet

r ben fölvet né k_ a_ bék e r e y iz i ó_ ^éjűésétj _ az_ a_ k o c ká_za t_ me r ti 1 n e_ f e l

u hogy_ a_ 1 egsuly osabb_ b onypűalmak_ számára_ ny i tnak_ kajput_. Ebben_ az_ ljányban_n_incs_ kilátás arra_,_ hogy_ a_ niai_ppl_ljtlkai ®JTJ

c

i

J

Jcsl_ világyalságot_ megoldják_. BrUning beszéde a maga merev követeléseivel nem hagy helyet semminő kompromisszum számára, sem a leszerelés, sem a jóvátétel kérdésében. A jóvátételt illetően a németek most már azt sem mondják, hogy^ nem tudnak fizetni, hanem kereken megmondják, hogy nem akarnak fizetni. Senki lepődjék meg ezekután, ha ha Brüning beszéde sem a leszerelési, sem a jóvátételi tárgyalásokat nem fogja előbbre,vinni, AZ lehet, hogy a német kancellár belpolitikai szempontból egy pár hétre megerősítette pozícióját, de semmiesetre sem mondható az k hogy beszédével a nemzetközi helyzet tisztázásához hozzájárult volnav- A^pér. bats_10 ugylátja, hogy Brüning most már azt sem tartja szükségeesnek, hogy az emlékezetes Stresemann levélben emlegetett csalafIntáskodő módszert folytassa. Erre mutat cinikus hangon követelődző beszéde. Ugylát szik a német kancellár meg van győződve arról, hogy az. internacionalisták, akiket ma- 1 gában kinevet, továbbra is előzékenyen segítségére lesznek. Ebben a feltevésében talán nem is csalatkozik.