Lapszemle, 1932. május

1932-05-07 [1385]

s égvetési_vitá3a_kapcsán_elhangzo egész terjedelme ben az 5-ikl lapok hozzák. Már beszéde elején jelzi, hogy ezúttal csak néhány kérdésre akarja korlátozni kijelentéseit, olyan kérdésekre, amelyek közvetlen vonatkozásban vannak az olasz külpolitikával. Kijelenti, hogy Itáliának, illetve a fascista kormánynak a szőnyegen lévő nagy nemzetközi kérdésekéén elfoglalt álláspontja és magatartása teljes egészében Mussolini direktíváihoz alkalmazkodnak. A fascista külpolitikának ezeket az irányelveit Mussolini niult év augusztusában tartott ravennai beszédében, majd pedig októberben nápolyi beszédében szacta meg,legutóbb pedig április 7-én a fascista nagytanács állásfoglalása adta meg a fascista kormány külpolitikájának vezérfonalát. Rátért ezután az Itáliára nézve is legfontosabb nemzetközi eseményre, a folyamatban lévő leszerelési konferenciára, amely szerinte igen kényes és nehéz fázisába jutott el. A népek, amelyek bizalommal és reménnyel üdvözölték ezt a fontos konferenciát, az eddig tapasztalt félbeszakítások és eredménytelenségek következtében már kezdik türelmeket vesfceni és ez a türelmetlenség Indokolt is, látva azt a huzó-halogató lassúságot, amellyel a konferencia munkálatai haladnak előre. Sok szó hangzik el a levegőbe, sok elvi megállapítást tesznek,ám az eddig felmutatható eredmények nagyon szerények. Nem akarja ezzel azt mondani, hogy a sikert illetőleg a reményt fel kell már adni és hangsúlyozza, hogy ők lesznek az utolsók, akik a reményt feladják és akik bátorságukat elvesztik ama nehézségek láttán, amelyek nagyok ugyan, de egyvéli még sem felülmúlhatatlanok. Elegendő volna ehhez annak az őszinte jóakaratnak,a megértés és a szolidaritás szellemének egész