Lapszemle, 1932. április

1932-04-01 [1384]

teszi a cikkiró másik fontos megállapítását, nevezetesen azt, hogy a jelenlegi európai állapotok között a nagyhatalmak azok, amelyek az irányítást adják még akkor is, ha a szóbaníorgó probléma bizonyos területre elhatárolt jelentőséggel é3 érdekkel bir is. Ezt különben kénytelen volt már Benes ls elismerni és valószínűleg ez az elismerés sugalmazta azt a kijelentését is, hogy a dunamenti probléma megoldását Róma és Berlin hozzájárulása nélkül nyélbeütni nem tehet... A cikk végén utal azután azokra az ellenvetésekre ls, amelyek azt hangoztatják, hogy amig egyik oldalon vitatkoznak, addig a másik oldalon a beteg állapota folyton rosszabbodik és közeli katasztrófa fenyeget. A cikkiró itt disztinguálni kíván. Az a betegség, amelyben Ausztria és Magyarország szenvednek, kétféle, pénzügyi és gazdasági , Pénzügyi szempontból nézve a dolgot nem nehéz a megfelelő orvosságot megtalálni és ehhez bizony még a nagyhatalmak és a kisállamok eszmecseréjére sincsen szükség. Itt nem kell más, mint legyen valaki, aki hajlandó és képes is megfelelő kölcsönt adni. Ez a kölcsön azonban csak pillanatnyi javulást előidéző orvosszer, amely az idő múlásával nem hogy gyógyítaná, hanem sulyosbbitaná a betegséget, ha, csak közben rá nem szánják magukat, hogy a gazdasági bajt alapjában is gyógykezeljék, Itt most csak az a kérdés, vájjon csupán csak ezek a dunamenti államok szenvednek-e ebben a gazdasági betegségben és nem ugyanez a baj gyö;trl-e a többit te. Ha ez a helyzet, akkor pedig részleges megoldással nem érnek célt* Hanem be kell látniok az általános szanálás gyors szükségességét.