Lapszemle, 1932. április

1932-04-01 [1384]

megoldására, amint nogy kisebb-nagyobb kölcsönökkel a múltban sem sikerült tartósan szanálni a súlyos gazdasági válságot. A probléma amelyet a dunamenti államok feladtak megoldásra, elsősorban gazdasági, de vannak neki politikai vonatkozásai is, amelyeket szintén hiábavaló volna takargatni az altruizmus, vagy az úgynevezett nemzetkőzi szolidaritás leple alatt. Ugyanez a lap egy másik londoni keltezésű tudósításában megvilágítani igyekszik miért mentek bele az angolok abba, hogy mindenekelőtt csak a franciákkal kettesben tárgyaljának.Londonban most ugy magyarázzák a dolgot, hogy kénytelenek voltak ezt a sorrendet megállapítani azért, mert Brüning német birodalmi kancellár most ugy sem tudott volna Londonba jönni és Grandi olasz külügyminiszter se tudna kellő Időre visszatérni Rodiban tett látogatásáról. Ilyenformán az angol kormány opportunusnak vélte hozzájárulni Tardieu ama kívánságához, hogy előbb kettesben beszéljék meg a dolgot látva, hogy a négy nagyhatalom együttes eszmecseréjére csupán néhány hét múlva kerülhetne sor. Miután jelen pillanatban a pénz Franciaország zsebében van, tehát már ebből az okból is kénytelen volt az angol kormány fejet hajtani a francia kívánságok előtt és a kérdés megoldását illetőleg magáévá tenni a Tardieu-féle tervet, amely a dunamenti államok gazdasági kapcsolatát preferenciális vámtarifák szisztémájára akarja építeni. Londonban azonban meg vannak győződve arról, hogy a francia tervezet csak akkor kecsegtethet praktikus értékkel és megoldási lehetőségekkel, ha a munkába nem csak Anglia, hanem az a másik két nagyhatalom is bekapcsolódik, amelyek földrajzi helyzetüknél fogva is legközvetlenebbül érdekelve vannak gazdaságilag a dunamenti államoknál. Ezzel a témával foglalkozik a Stampa /30/ vezércikkében