Lapszemle, 1932. április
1932-04-06 [1384]
tartunk, de az első angol-francia megbeszélések, amelyek Taröieu szerint a tárgyalások lélektani kereteit vonták meg, teljesen kielégítő benyomást keltettek.- A Matm szerint majd a négyes konferencián és a lausannel konferencián be fog bizonyulni, hogy az angol-francia egyetértés nem akar holmi diplomáciai diktatúrát teremteni, hanem voltaképen csak racionális munkarendszert jelent amely egyedül vezethet eredményre..- Pertinax _az_ Echp_ 4-ben_ élesen kritizálja MacBonaldnak azt az álláspontját, mely szerint az összes hatalmak együttműködésére, nem pedig külön egyezmányekre kell törekedni. Ez a felfogás irreális, mert a tényleges valóság az, hogy Európa- ma két hatalmi csoportra oszfcikl az egyik szétakar ja tépni a békeszerződéseket, g másik a szerződéseket védi,: Aki ezt a tényt nem veszi figyelembe, nemcsak hogy . illúziókat keltett, de egyben a felforgató hatalmak malmára hajtja a vizet. A dunai problémában MacDonald célja nem a középeurőpai válság megoldásának a keresése, hanem egy olyan megoldásnak a keresése, amelyhez Németország és Olaszország is hozzájárulna. Éppen ezért a londoni megbeszélések elég nyugtalanító kilátásokat nyújtanak, mert jn,á_r_is__kiz_árt_nak.A e _~ jLiJlthe_t_ő__az_,__h_Q.gy. _aA_öt_ Aljam. .ajjtjmpjD JL^ z A a _ s Asi__csp_JLPXtíA AöjaöxtílAöAse_n,_ jimely. _a_ J?Ján^ermAnl^mus_ pl l. e_n l_ jréjlőjját JJÚÍZ&ituJL legjobb esetben legfeljebb olyan megoldásról lehetne sző, amelyben a pángermánizmus is megtalálná számításait. Tardieu erőteljesen hangsúlyozza, hogy egy oüjan dunai alakulat, amely széttépné a kisantantot, vagy ezt német gazda* a sági hegemónia alá vetné, nem volna megbékülés és talpraállás
