Lapszemle, 1932. április

1932-04-02 [1384]

A Duna-konferencia előjátékának első félidejét Tardieu nyerte meg a Franki', ztg /31-238/ vezércikke szerint, amely azon­ban azt mondja, hogy dőreség lenne a legutóbbi hetek nagy diplomá­ciai sürgés-forgását tragikusan vermi, A Dunamenién megoldandó probléma túlságosan a saját gazdasági előreltétele in alapszik, semhogy valamely tisztán politikai kombináció által ki lehetne emelhető eme sarkaiból. Tisztán gazdaságilag tekintve Franciaor­szág dunai terve a kör négyszögüsitése, Ausztria, Magyarország, Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia olyan gazuasági struktúrák­kal bírnak, amelyek semmiképen sem hagyják magukat egyetlen egybe összeolvasztani Tardieu megnyerte ugyan az előjáték első féiiljjét, azonban ezzel az előnyével még nem hozta be azt, amit mindjárt a kezdetnél vesztett. Tardieu ugyanis a nagyhatalmakat kiakarta kap­csolni az első tárgyalásokból, amennyiben azt akarta, hogy a dunai államok egymás között beíejezett tényt teremtsenek. Kétségtelen, hogy Tardieu és Flanűin pénzügyminiszter Londonban épen annyit fog­nak a reparációkról beszélni, mint a dunai föderációról. De hogy ottan sikerülne teljesen rajtaütni az eddigi angol pozíción, az fe­lesleges aggodalom - A sziléziai acélsisakosok vezére Marklowski szk ezredes, a Kreuz ztg -Dan /1-90/ cikkezik a Duna-szövetségről. Fej­tegetéseiben visszapillantást vet a dolgoknak az ő nézete szerint lef';iyt fejlődésére, rámutatván arra, hogy Benes régóta felismerte országának gazdasági bajait, miért is a hanyatló Ausztriát akarta Csehszlovákiához csatolni Ezeket a gondolatmeneteket azonban ke­resztezték azok a tervek, amelyeket Zita császárné sző legidősebb fia számára Ottó nagykorú lett, Belgiumban megbízható német-elle­nes nevelésben részesült. Miért ne lehetne egy Ausztria és Magyar-

Next

/
Oldalképek
Tartalom