Lapszemle, 1932. április

1932-04-22 [1384]

egyes nemzetek terjeszkedési törekvéseiben buja gyökereit Ezek a törekvések korlátokat nem ismernek: Németország az egész pángermánlzmust akar ja, Olaszország az egész olaszságot, Magyarország az egész magyar birodalmat, Bulgária a pánszlávizmust. Hogyan lehetne ezeket a korlátlan és egymással ellentétben ls álló dinamizmusokat kielégíteni, amelyek momentán csak azért fogtak össze, hogy romboljanak. Ha ezeknek egy ponton engedünk, a másikon újra kezdődik a harc. Viszont a konzervatív hatalmak ragaszkodnak szerzett jogaikhoz. Franciaország és Belgium kártérítést követelnek az elszenvedett me^ámadásért és védelmet a jövőre nézve. Jugoszlávia, Csehország, Lengyelország, Románia megakarják őrizni visszaszerzett államukat s nem hajlandók nemzeti szuverenitásukat semminő formában vita tárgyává mindenáron való tenni. Vájjon nem volna-e a7ravizionlzmus és a "csakazért ís

w konzervativizmus között helye egy harmadik lelkiállapotnak, amely jobban garantálná Európa és a világ békéjét mint akárminő paktum? A szerződések szentségének fogalma igaz, hogy alapja minden civilizációnak, csakhogy a szerződések épugy min* a dogmák és törvények a fejlődés törvényei alá esnek. Az életből születtek meg s önmagukban hordják azt az erőt, mely őket a mindenkori élethez hozzáalkalmazni képes. A szerződések nem holt anyagok, nem örökkévalóak, hanem élő valamik, amelyeket az egymást követő nemzedékekhez kell hozzáilleszteni. Vájjon lehetetlen volna-e hogy rnsglaláiní a revizionisták és konzervatívok megkéressék, megtalálják és egy időre megrögzítsék a szerződések és meg-