Lapszemle, 1932. március

1932-03-21 [1383]

Igen élénken foglalkoznak a dunamenti államok gazdasági problémájával a 18-19-iki lapok, A Tribuna /18/ vezetőhelyén bizonyos megelégedettséggel állapltja meg, hogy helyesen jósolt, amikor e kérdés felszínre kerülésekor megmondotta, hogy nehezebb lesz ezt a dolgot nyélbeütni, mint elindítani. Most már látszik, hogy a preferenciális tarifára alapított francia elgondolás gyakorlati megvalósítása mindig több- és több akadállyal találkozik és minden megöl • dásra váró kérdést megelőz Ausztria és Magyarország felsegélyezésének sürgős szüksége. A kommentár egyébként megelégedéssel regisztrálja azt is, hogy a Tardieu-féle javaslatra adott német válasz is párhuzamos az olasz felfogással és az angol felfogás is harmonizál Itáliáéval abban a fontos pontban, hogy a kérdésre vonatkozó tanácskozásokba a nagyhatalmakat feltétlenül be kell vonni. Különben is ha a kérdés megoldható lett volna ugy, hogy azt csak az érdekelt dunamenti államokra, vagyis a kisantantra, valamint Ausztriára és Magyarországra határolták volna el, akkor szinte érthetetlen, hogy ezt az állítólag szinte automatikusan kialakuló helyzetet a nagyhatalmak elé terjesztették, illetne Franciaország azáltal, hogy a nagyhatalmak érdeklődését ehhez kapcsolta, dokumentálta, hogy a dolgot mégsem tudta volna nyéibeütni a nagyhatalmak hozzájárulása és támogatása nélkül. Annyi már is megállapítható a lap szerint, hogy az a tisztán politikai szisztéma, amelyet a kisantantra építettek fel, semmiképen sem elegendő Középeurőpa helyzetének tartós rendezéséhez. Franciaország, a kisentente védnöke, végre is kénytelen volt meggyőződni arról, mennyire helytelen az a politikai felfogás, amely a klsantantot szembeállította Ausztriával és Magyarországgal. Még nagyobb tévedés volt ezt az ellentétet az előbb említettek között át vetíteni az Itália és Franciaország közötti.,viszonyra Egy helyét