Lapszemle, 1932. március

1932-03-10 [1383]

ismerte fel. hogy mire van szüksége Európában és hogy csak a németfrancia keretesek teljes tisztázása biztosithatja igazán a békét De a legutolsó eih tarozásokig nem nyomult előre, talán nem is nyomulhatott előre, mert meg volt terhelve egy német-ellenes közvéleménnyel. Vájjon egy uj nemzedéknek sikerülni fog-e,ami a cochereli öregnek nem sikerült? A Berl. Tagebi -ban /8-115/ Theodor Wolff vezércikke azt fejtegeti, hogy Briand a népek kibékítésenek eszméjéhez olyan őszinteséggel ragaszkodott, amelyet Németországon sokan félreismertek és gyalázkodóan tagadtak, franciaországi ellenfeleit pedig ép olyan gyűlöletesen megrágalmazták. Ostoba tévedés annak feltételezése, hogy egy elragadó természet mindig a ravaszság és az álnokság megtestesülése. A Frankf. Ztg.. /8-180/ vezércikke Briand érdemen méltatja a háború utáni politika humánussá tétele terén , de megjegyzi, hogy Briand szakadatlanul működött ugyan a békéltetés terén, de egyidejűleg szankciókra törekedett^ és az uj világrend haszőnéIvezőit a szövetségi szerződések olyan hálózatával kötötte össze, amelyet egy kívülálló alig volt képes feloldani. Mindig és mindig Franciaország miniszterelnöke lett. nem azért, mert Briand volt hanem mert simulékony, sőt furfangos volt, mert értett hozzá, hogy ellentétek felett mosolygással tegye tulmagát és az ellenfeleknek bebeszélje, hogy minden rendben van Ami mindig újból és újból hatalomra jutatta, nem volt az ő humanitása, amellyel a világot szolgálta, hanem az ő ügyessége, amelyet Franciaország hasznába akartak állítani. Hirtelen mindketten,a világ és Franciaország,elfordultak tőle, a világ azért, mert túlságosan ügyes volt neki és Franciaország azért, mert túlságosan európai volt számára. Ezért halt meg olyan elhagyottan. És mégis érezzük e halál fullánkját, mert Arlstide Brlanddal egy olyan alak távozik